Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Irodalom

Irodalom

a jelenleg tanulmányozható periódus 1939-ig, hűen az 1939-ig érvényes hivatali kettős szerkezethez, két külön olvasóteremben kutatható, bár a mai hivatalszervezeti felállás szerint mindkettő az Államtitkárság részét képezi, mint első (általános ügyek) és második (államközi kapcsolatok) szekció.10 11

Eltöprenghetünk azon, miért adnak meg az amúgy rendkívül precíz tanulmány és inventárium szerzői két, egymástól eltérő kronológiai adatot, miszerint a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának 1922-1939 közötti levéltári anyaga 2010 őszéig, avagy 2011 nyaráig lett volna kutatható a Titkos Levéltár olvasótermében.11 Két pontosítást is kell tennünk. A 2006. évi nyitást követően megszűnt az 1988-ban megnyitott régi olvasó, és a dokumentumokat a Titkos Levéltár olvasójában adták ugyan ki, de nem csupán az 1922-1939 ún. negyedik periódus anyagát, hanem a teljeset, az alapítás évétől, 1815-től kezdve egészen 1939-ig. Az új olvasóterem pedig nem 2011 nyarán és nem 2010 őszén, hanem 2011 januárjában nyílt meg. Ily módon az Államtitkárság jelenlegi második szekciója történeti levéltárának anyagát 2011 januárjától lehet újra külön olvasóban kikérni és tanulmányozni.12

A bevezető továbbá részletesen elemezi a budapesti nunciatúra anyagának főbb témaköreit, amit később, a kötet törzsrészében, fólió oldalakra lebontva, részletesen ismertet, s ha indokolt, regesztál. Ezzel eléri a célt, hogy a magyar nyelven olvasó kutató már e kötet ismeretében készülhet fel a helyszínen való kutatásra. Csak sajnálatos, hogy nem tudható meg innen az egyes nunciusi jelentések sorszáma, továbbá, hogy hiányzik több olyan nunciusi jelentés, amelyekre van utalás a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja, a Vatikáni Államtitkárság már többször idézett Államközi Kapcsolatok - Második - Szekciója levéltárában. Ez bizonyára a következő kötet feladata lesz.

Az irodalomjegyzék Sági György munkája. A mutató részletezi a személy- és a helyneveket egyaránt. Elírás a bevezető egyik jegyzetében: XVI. oldal 24. jegyzet: „a pápa 1987. december 22-én közölte”. Helyesen és értelemszerűen: nem 1987, hanem 1978. december 22-én közölte. Az irodalmi apparátus közlési módjában több pontatlanságot fedeztünk fel, amiből arra következtethetünk, hogy a

10 A nemzetközi gyakorlat sem egységes. Általunk ismert példákat véve: az amerikai nemzeti levéltár csakúgy, mint a brit nemzeti levéltár egyben a külügyi tárca iratanyagát is őrzi, viszont a francia és az olasz nem, utóbbiaknál a külügynek külön minisztériumi levéltára van, a franciának ráadásul két helyen: egy teljesen újnak mondható, mert 2009-ben megnyitott, jól fölszerelt központi levéltár Párizsban (La Courneuve-ben), és egy másik levéltár, amely az egyes misszió (konzulátusok, követségek, nagykövetségek) levéltárát őrzi a bretagne-i Nantes-ban.

11 „1922-1939 közötti iratanyaga 2011 nyaráig [sic!] a Vatikáni Titkos Levéltárban volt kutatható, ekkor azonban visszakerült az Államtitkárságra”. XXV. lap, 59. sz. jegyzet. - „Egyúttal megkezdtük az utódállamok nunciatúrái [...] valamint a fő döntéshozatali kuriális intézmény, a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja levéltárának előzetes feltárását, mely 2010 őszétől [sic!] ismét a pápai Államtitkárságon kutatható és nem a Vatikáni Titkos Levéltár falai között.” XXXIX. lap.

12 Kérdésként az vetődhet föl, hogy az Államtitkárság elöljárói rövid néhány év tapasztalatai után miért jutottak arra az elhatározásra, hogy visszatérnek a saját olvasó működtetéséhez.

354