Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Irodalom

Irodalom

rendezett pár reprezentatív konferencia, még ha anyaguk kivételesen meg is jelent nyomtatásban, messze nem tekinthető elégségesnek, sőt tulajdonképpen elhanyagolható a feladatok, kötelezettségek és lehetőségek fényében” -, nos, ezek a Római Magyar Akadémián tartott konferenciák anyagának szerkesztett változatai, és nem minden konferencia foglalkozik a vatikáni kutatások eredményeivel.6 Ezért igazságtalan és méltatlan, hogy a bevezető a Római Magyar Akadémia jelenlegi vezetését támadja, hiszen éppen ez a vezetés tett messze a legtöbbet e téren. Fölmerülhet viszont, hogy az RMA könyvkiadó-e, mint a bevezető inszinuálja, vagy nagyobb hatékonyságot érhet el, ha profi könyvkiadóval és terjesztővel szövetkezik. Lábjegyzetében (XVII. lap, 28. jegyzet), amelyben alsorozatként említi a Római Magyar Akadémia és a római Viella Kiadó együttműködése keretében indított új sorozatot, nem tér ki annak bibliográfiai adataira.7

Csak kívánni tudjuk és reméljük, hogy ez a „Lendület”-es kezdet hosszabb sorozat[okjban konkretizálódjék. Ahogy írja: „Bízunk abban, hogy [a folytatást] nem évtizedes csúszással,8 hanem idejekorán akár a Palazzo Falconieri falai között, akár az azon kívül újra működő autonóm és rendeltetésszerűen működő Római Magyar Történeti Intézet fogja elvégezni. [...] Jelen inventárium elkészítésével - melyet a rendelkezésünkre álló lehetőségek tükrében egyik legjelentősebb vállalkozásunknak tartunk - kifejezetten mintát kívánunk szolgáltatni az Örök Városban nemcsak virtuálisan, hanem ténylegesen újraalapítandó történeti intézet küldetése, feladatai számára.” Sőt, amint kifejti: „Ezen intézmény fenntartása, mint már említettük, Fraknói Vilmos rendelkezése értelmében a magyar államnak morális és jogi kötelezettsége.” (XL. oldal.) Hozzá kell tennünk: nem új elképzelés, hanem a magyar tudományosság régi vágya az, hogy a római magyar tudományos - nem kulturális és nem népszerűsítő - jelenlét intézményesülhessen. Egy tudományos értekezés bevezetőjében viszont tudományos hangvételre számítunk, így meghökkentő, ha ilyen stílusban olvashatjuk az egyes szerzők munkásságának rövid jellemzését: „Az 1978-ban és 1985-ben megnyitott anyagok vizsgálata tehát a rendszerváltás utáni évtizedben sem professzionális római magyar intézményi keretekben indult meg. Elsősorban Eördögh Istvánnak, Adriányi Gábornak, illetve elenyészően Érszegi Márk Aurélnak köszönhetően

6 Lásd http://www.roma.balassiintezet.hu/hu/konferenciak/

7 A „Bibliotheca Academiae Hungáriáé - Roma, Studia” sorozatban a következő tételek jelentek meg 2007 és 2015 között (1-5. sorszámmal): Molnár Antal: Le Saint-Siége, Raguse et les missions catholiques de la Hongrie Ottomane 1572-1647, 2007; La Chiesa cattolica delTEuropa cent- w-orientale di fronte al comunismo. Atteggiamenti, Strategie, tattiche. Szerk. Fejérdy András, 2013; L’Ungheria angioina. Szerk. Csukovits Enikő, 2013; Osservanza francescana e cultura tra Quattrocento e primo Cinquecento: Italia e Ungheria a confronto. Szerk. Francesca Bartolacci és Roberto Lambertini, 2014; The Vatican Ostpolitik 1958-1978. Responsiblity and Witness during John XXIII and Paul VI. Szerk. Fejérdy András, 2015. - Újabban értékes együttműködés alakult ki a Pápai Egyháztörténeti Bizottsággal is. Sajtó alatt van utóbbi sorozatának 45. köteteként a már említett Magyarország és a Szentszék 2015 című kötet olasz változata.

® Utalás arra, hogy a vonatkozó periódus megnyitása 2006-ban történt, és ez a kötet tíz évvel később jelent meg.

352