Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
I A Kosáry-féle bibliográfia folytatásáról Kosáry Domokos - Kulcsár Krisztina - Szakály Orsolya: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. Általános rész. 4. Városi, mezővárosi és községi levéltárak és forrásközlések. I—II. kötet. MTA BTK Történettudományi Intézet, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest, 2015, 1581 o. Egy kétkötetes, több mint másfél ezer oldalnyi, nagy tudományos igényességgel összeállított levéltári és bibliográfiai kézikönyv megjelenése a magyar történet- írás jelenlegi viszonyait, anyagi lehetőségeit, tágabb tudománypolitikai környezetét tekintve lényegében akár kisebbfajta csodának is tekinthető. Hiszen, sajnálatos módon, egészen kivételesnek számít az, hogy ez esetben megvalósult mindazon tényezők együttállása, amely egy ilyen vállalkozás sikeréhez szükséges: a megfelelő intézményi háttér, az anyagi fedezet, és mindenekelőtt az elkötelezett, a feladattal megbirkózni képes kutatók közössége. A 2015 nyarán megjelent „Kosáry-féle” bibliográfia legújabb kötete, mint közismert, egy kivételes tudós több mint fél évszázada megkezdett, egyedülálló vállalkozásának a folytatása. Ezért a sorozat újabb részének ismertetésénél és értékelésénél legelőször is mindenképpen számba kell venni a kutatás történeti előzményeit és azt is, hogy a most megjelent munka miként kapcsolódik ahhoz a programhoz, amelynek alapjait Kosáry Domokos fektette le. Ismeretes, hogy Kosáry először saját munkája céljából kezdett bele a bibliográfiai adatgyűjtésbe. Ebből az egyéni vállalkozásból született meg az 1951 és 1958 között három kötetben megjelent segédkönyv, amely a kezdetektől 1825-ig tartalmazta Magyarország történeti szakirodalmát egységes felépítésben, annotációkkal.1 Ezt a munkát a későbbiekben továbbfejlesztette, többek között azért, mivel, amint vállalkozására később visszatekintve maga írta, „úgy látta, hogy az adott politikai viszonyok között így végezhet leginkább olyan szakmai munkát, amely mindenképpen hasznosnak minősül, hiszen a bibliográfiai tájékoztatás történetírásunknak hagyományosan gyenge oldalai, régi hiányosságai és sürgető, ha nem a leghálásabbnak ígérkező feladatai közé tartozott.”2 E munka folytatásaként jött létre azután az újabb kötet 1970-ben. Ez a második kiadás az elsőhöz képest több jelentős újdonságot is tartalmazott. Egyrészt immár 1848-ig haladt, hiszen, ahogy megállapította: „A feudális kor azonban, intézményeivel együtt egészen az 1848-as polgári forradalomig tartott tovább. A periodizációs határvonal, mint a történeti valóságban, a levéltári forrásanyagban is 1848-nál vonható meg.”2 * 2 3 ' Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. Budapest, 1951-1958. 2 Uő: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I. Általános rész. 1. Könyvtárak és bibliográfiák. Budapest, 2000, Előszó. 3 Uő: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. Általános rész. Budapest, 1970, Előszó, 14. o. 315
