Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Műhely - Ungváry Krisztián: Karl Pfeffer-Wildenbruch, Budapest és a kitüntetések...
Műhely tekfő csoportja Pfeffer törzséből, a másik csoport meg a bejáratnál toporgott az utolsó széksor mögött. Nehéz lenne megmondani, hogy hányán is lehettek, de nem kevesebben, mint százan. Elől, az egyik sarokban, egy asztalnál félkörben ültek a szovjet tisztek, közöttük Galperin ezredes, az asztal szemközti oldalán pedig, ferdén Galperin felé és félig háttal a hadifoglyoknak, Pfeffer tábornok, oldalán pedig Lindenau alezredes26 törzsfőnök, akiről mi eleinte azt hittük, hogy hitleri politikai tanácsadó, igen hallgatag egyéniség, aki a kihallgatás alatt egyetlen szót sem ejtett ki. Pfeffer már benne járt a korban. Arca gyűrött volt, ráncos. Külsőleg - hangsúlyozottan nyugodt. Öltözéke egy elnyűtt, valami fehérrel összekent, nyitva felejtett katonaköpeny, a lábán - nem túl friss - kapca, cipő, előtte az asztal szélén a tábori sapkája. A beszélgetést megkezdendő, Galperin egy csomag papiroszif7 nyitott ki és Pfeffernek kínálta, hogy gyújtson rá, majd a mellette ülő kollégájának. Az első, kis kivárás után, mégiscsak élt a lehetőséggel, rágyújtott, a másik inkább nem kérte. Galperin ama kérdésére válaszolva, hogy mi volt a helyzet a német helyőrségben Budán az utóbbi napokban (a beszélgetés tolmáccsal folyt), Pfeffer azt kilátástalanul katasztrofálisnak nevezte: az élelem kifogyott, a lőszer is, és amit a szállítógépekről dobtak le, nyomorúságos volt és többnyire a szovjet állásokban landolt. Bármilyen más segítségben reménykedni, nem volt honnan. Ekkor vállalkozott a kockázatra a parancsnokság: kiadták az ukázt a helyőrségnek: kitörni a bekerítésből, ki hogyan tud. Maga Pfeffer közkatonának átöltözve [tehát nem tépte le rangjelzéseit - U. K.], a tisztjeivel a Horthy-palota alagútján28 indultak el, majd a kijáratnál feltartoztatták és foglyul ejtették őket. [...] A továbbiakban arról folyt a szó, hogy haladéktalanul szükséges a legnagyobb ellenséges tűzfészek felszámolása a városi kórház29 környékén. Onnan gyakran hallatszott a puska és golyószóró lövöldözés, amelyet időnként elelnyomott az ágyúk döreje. Galperin Pfefferhez fordulva ezt mondta: »Tábornok, úgy vélem egyetért velem abban, hogy a csapataik által tanúsított ellenállás a kórház környékén - reménytelen. A további, mindkét oldalon hiába való vérontás elkerülésére a szovjet parancsnokság személyesen Önnek felajánlja, hogy szólítsa fel a csapatait a hasztalan ellenállás abbahagyására, és feltételek nélkül tegyék le a fegyvert.« A tábornok lehajtott fővel hallgatott. Meglehetősen hosszú szünet után a foglyok soraiból felállt egy repülőtiszf0 és közölte, hogy kész odamenni az »övéihez« a kórháznál és rávenni őket a megadásra, azzal a feltétellel, hogy a parancsnok ehhez hozzájárul. Erre valaki a szovjet tisztek közül felcsattant, mondván, hogy »A fogság felmenti önö2^ Lásd a 17. lábjegyzetet. 27 Kézzel sodort cigarettát. Nyilvánvaló tévedés, amely a helyismeret hiányából adódott. 29 Új Szent János Kórház. Itt elsősorban az Urológia épületébe fészkelték be magukat a kitörő német egységek. Az épületet február 13-án szinte teljesen szétlőtték a szovjet csapatok. 20 Nem egyértelmű, hogy a Luftwaffén belül a légierő vagy a légvédelmi tüzérség állományába tartozott-e. A szovjet visszaemlékezők a kettő között nem tettek különbséget, ami azért is érthető, mert csak a paroli színe tért el: a repülő állományé sárga, a légvédelmi tüzéreké piros volt. Budapesten a Luftwaffe-állomány túlnyomó többsége az utóbbi kategóriába tartozott. 266
