Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Műhely - Somorjai Ádám: Kétszáz éves a Vatikáni Államtitkárság történeti - "külügyminisztériumi" - levéltára. Módszertani szempontok a magyar vonatkozású források kutatásához

I

illetékességébe tartoznak. Ugyanakkor a helyzet ennél összetettebb, mert a 19. század folyamán illetékességébe tartoztak a következő típusú ügyek is: a polgári törvényhozás egyházi vonatkozásai, továbbá az oktatásügy, az egyházi tevékenység szabadsága, új egyházmegyék alapítása, valamint az egyes országok lelki, dogmatikai, erkölcsi és egyházfegyelmi kérdései. A külügyi, politikai természetű ügyek csak áttételesen rendelkeznek egyházi jelleggel, de kikerül- hetetlenek, mert hatással vannak a helyi egyházakra. Az Egyház az idők folyamán egyre több politikai természetű problémás helyzettel találkozott, amelyek hatással voltak az egyházi ügyekre. Úgy is mondhatnánk, hogy az Apostoli Szentszéknek ez a fajta intézménygyarapodása az újkori szekularizáció egyházi vetülete. Ezek a rendkívüli ügyek egyre sokasodtak és kikerülhetetlenné váltak, ezért ez a kongregáció az 1908. évi kúriareformmal a Vatikáni Államtitkárság első szekciója lett, élén a bíboros államtitkárral mint prefektussal. Intézménytörténetileg ennek utóda az 1968-as reform értelmében az Egyházi Közügyek Tanácsa - olaszul: Consiglio per gli Affari Pubblici della Chiesa -, majd pedig az 1988. évi kúriareform értelmében (az 1988. június 28-án kelt, „Pastor Bonus” apostoli konstitúció) a Vatikáni Államtitkárság Államok közti kapcsolatokért felelős Szekciója, vagy második szekció, olaszul: Sezione per i Rapporti con gli Stati, élén érsek-titkárral.

Ennek a mozgalmas intézménytörténetnek a levéltári vetülete annak köztörténeti jelentősége miatt óhatatlanul magára vonta a kutatók figyelmét, bár tanulmányozása sokáig - 1986-ig -rendkívüli engedéllyel volt csak lehetséges. A Vatikáni Titkos Levéltárban - és más szentszéki dikasztériumok levéltárában - való kutatás engedélyezése XIII. Leó pápa nevéhez fűződik, ő 1880-ban nyitotta meg a vatikáni levéltárat, de csak az említett bécsi kongresszusig terjedő anyagot. Ez azt jelenti, hogy a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának levéltárában még nem volt lehetséges a kutatás, hiszen annak levéltári anyaga éppen a bécsi kongresszus korával kezdődik. Hosszabb előtörténetet követően - egy-egy kutató kivételesen kaphatott engedélyt a megfelelő engedélyezési processzus végeztével7 - csak 1988-tól nyílt meg a levéltár kutatóterme az Apostoli Palota Borgia- tornyában; a Borgia-udvar (Cortile Borgia) felől nyíló bejáratát csak beavatottak ismerték.

2006-ban ezt a kutatótermet bezárták, a konzultáció, XI. Piusz pápaságának megnyitásával párhuzamosan, átkerült a Titkos Levéltár olvasótermébe. Ez volt

Kétszáz éves a Vatikáni Államtitkárság történeti levéltára

^ Adriányi Gábor 1962-ben Mester István segítségével szerezte meg a kutatási engedélyt. Lásd Adriányi Gábor: Egy élet nyomában. Budapest, 2007,106. Mester István ekkor a Pápai Magyar Intézet vicerektora és a Zsinati (ma Papi) Kongregáció munkatársa volt. Az ő életrajzára lásd Magyar Katolikus Lexikon VIII (2003), 994. További (részben téves) életrajzi adatokat és kánonjogi közleményeinek bibliográfiáját lásd a Kánonjogi Intézet honlapján: http://www.kjpi.ppke.hU/bio.html#l 1 - A legrészletesebb életrajz-irodalommal: Németh László Imre - Ruppert József Sch. R: A római Szent István Alapítvány 50 éve. Róma, 2015, 24sk.

221