Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Műhely - Tóth Krisztina: Két uralkodói oklevél a 13. századból

I

tett birtok tartozott.31 IV. Béla uralkodásának első éveiben már csak elvétve találkozunk olyan birtokbaiktatással, amelyet poroszlók végeztek.32 1240-től a poroszlók csak káptalani emberrel együtt fordulnak elő.33 A birtokba iktatást leggyakrabban ispánok, néha-néha udvari méltóságviselők vagy egyházi vezető személyek végezték el. Az ispánok szinte mindig egyedül voltak jelen a birtokba iktatásnál és a határjárásnál, csak a legritkább esetben találkozhatunk mellettük egyházi személlyel.34

A határjárások során alkalmazott határjelek általában a természetben előforduló földrajzi elemek voltak, folyók, vizek, hegyek, dombok, vagy a növénytakaró egyes elemei, leggyakrabban fák, amelyeket legtöbbször egy-egy jellel is elláttak. Azokon a helyeken, ahol természetes határjelek nem álltak rendelkezésre, mesterséges jeleket állítottak fel. Ezek között a két leggyakoribb a kő és a földhányás volt. Feliratos határkövek az ország több területéről kerültek elő,35 de felirat nélküli, nagyobb követ is használtak határ megjelölésére. Az oklevelekben méta terrea-mk nevezett földhányások önállóan is előfordultak, de gyakrabban hordták össze a földet egy-egy fa alá vagy az út mellé, ezzel jelölve annak határjelző szerepét. Több birtok határának találkozásánál három-négy halmot is emeltek, hogy mindegyik birtok határát külön-külön jelezzék.36

IV. Béla szóban forgó oklevelének határjárását az 1333. évi országbírói oklevél őrizte meg számunkra. Ebben szintén többféle határjel szerepel. Természetes határjelként említ hegyet, egy kiszáradt patakot, egy dombot, völgyet, egy trágyázott földet, amelyet theluk-nek neveznek. A telek szavunk több oklevélben is olvasható, de trágyázott föld értelemben itt fordul elő először.37 A mesterséges határjelek közé sorolhatjuk a Zawz nevű utat, az Ebeckre vezető nagy utat és egy régi kút helyét. A határjelek döntő többsége azonban vagy fa, vagy földhányás. Fák között említ az oklevél tölgyfát, körtefát és vadalmafát.38

A határjelek folyamatos karbantartást igényeltek, mert ennek hiányában néhány évtized alatt - főként a földhányások - eltűntek, felismerhetetlenné váltak. Amikor 1333-ban IV. Béla oklevelének határjárását követve megpróbálták rekonstruálni az egykori Pribelen lévő honti várföld határait, a mesterséges

Két uralkodói oklevél a 13. századból

Eckhardt: i. m. 144. o.

32 Például 1236-ban: RA I. 612. sz.

33 1240-ben: RA I. 689. sz.

34 Például 1239-ben: RA 667. sz., 1243-ben: RA 749. sz.

33 Solymosi László: Az írásbeliség fejlődése az Árpád-korban. In Uő: írásbeliség és társadalom az Árpád-korban. Budapest, 2006, 204. o.

36 A határjárásoknál használt jelölések formáinak és típusainak összefoglalása: Szabó István: A középkori magyar falu. Budapest, 1969,110-116. o.

32 Szamota István: Magyar oklevél-szótár. Budapest, 1902-1906, 973-976. o. A telek jelentése több esetben elhagyott, műveletlen föld, gyümölcsös. Trágyázott föld értelemben az oklevélszótár szerint először 1271-ben találkozunk vele. Vö. Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. VIII. Pest, 1870, 367. o. „Per finem terre fimate Pothsukateluk vocata.”

38 MNL OL, DL 69214. A határjárásnál felsorolt fontosabb jelek: AOkl. XVII. 126. sz.

215