Levéltári Közlemények, 87. (2016)
1956 - Levéltár és egyház a forradalomban - Seres Attila: "Átvészelni a legnehezebb napokat". A moszkvai patriarchátus magyarországi egyházközségei 1956 őszén orosz levéltári iratok tükrében
1956 - Levéltár és egyház a forradalomban kommunista kormányzat egyértelműen a Moszkvai Patriarchátus mellett tette le a garast. Sőt, az egyébként ebben a kérdésben eleinte óvatos Alekszij pátriárkánál jóval dinamikusabban és radikálisabban kívánta megoldani a problémát: nemcsak a görög és makedóniai vlah eredetű, magyar anyanyelvű egyházközségeket, hanem a teljes magyarországi ortodox népességet, beleértve a szerbeket és románokat is, egy egyesített egyházmegye keretében a Moszkvai Patriarchátus felügyelete alá kívánta helyezni.2 Mind az orosz, mind a magyar levéltári forrásbázisból egyértelműen az rajzolódik ki, hogy a magyar anyanyelvű egyházközségek, nyilvánvalóan számot vetve a korabeli geopolitikai realitásokkal és kormányzati törekvésekkel, maguk kérték csatlakozásukat a Moszkvai Patriarchátushoz. Ebben szerepet játszott az is, hogy a magyar nyelvű ortodox liturgia megteremtésében, az elnéptelenedő görög és vlah egyházközségek újjászervezésében, új imaházak megalapításában jelentős mértékben kivették részüket az 1920-as, 1930-as években már Magyarországon lelki szolgálatot végző orosz fehér emigráns lelkészek is, mint Mihail Popov, Alekszandr Belikov és Szergej Galickij,3 akiket a háború után a Moszkvai Patriarchátus inkardinált. A Moszkvai Patriarchátus Szent Szinódusának 1949. november 15-én meghozott döntése értelében hét magyarországi ortodox egyházközség került a Moszkvai Patriarchátus joghatósága alá. Az egyházközségeket egy esperesi adminisztratúrát alkotva, sztauropigiai kerületként, azaz közvetlenül a pátriárkának alárendelve csatolták az orosz pravoszláv egyházhoz. Az így létrejött egyházigazgatási szubjektum élére a magyarul is jól beszélő Ivan Kopolovics kárpátaljai protoierejt nevezték ki,4 aki 1954. július 30-ig töltötte be ezt a tisztséget. Utódjául a Szent Szinódus Berki Ferizt jelölte, akit 1954. július 18-án ünnepélyes keretek között szenteltek pappá Moszkvában, s ezután kezdhette meg szolgálatát az esperesi kerület élén. Az új egyházszervezet dinamikus fejlődését jól érzékelteti, hogy a kezdeti, 1949-es 7 egyházközséggel, 8 templommal és 6 pappal szemben Kopolovics leköszönésének idejére, azaz öt évvel később már 10 egyházközség, 12 templom és 15 lelkész tartozott a hívek és a klérus által Magyar Ortodox Egyháznak nevezett felekezeti egység kötelékébe.5 Mint a Moszkvai Patriarchátus Egyházi Külkapcsolatok Osztályának vezetője, Nyikolaj metropolita és Péter János egykori református püspök beszélgetéséről készült feljegyzésből kiolvasható, a magyar egyházi vezető úgy jellemzi Berki Ferizt, a Moszkvai Patriarchátus magyarországi esperesi adminisztrátorát, mint 9 L Erre részletesen lásd Magyar Nemzet Levéltár Országos Levéltára, Külügyminisztérium TŰK iratok XIX-J-1-j, Szovjetunió TŰK (1945-1964), 34. d., 170. t. 3 Protoierej Nyikolaj Kim: Russzkaja cerkovjana emigracija v Vengrii v 1920-1930-e gödi. In Rosszijszkaja belaja emigracija v Vengrii (1920-1940-e gödi). Red.: A. Sz. Sztikalin. Insztitut szlavjanovegyenyija RAN, Moszkva, 2012,127-132. o. 4 Goszudarsztvennij Arhiv Rosszijszkoj Federacii (Orosz Föderáció Állami Levéltára, Moszkva, a továbbiakban: GARF), f. 6991, op. 1, gy. 738,1. 5-16. 5 GARF, f. 6991, op. 2, gy. 142,1. 39-50. 188
