Levéltári Közlemények, 87. (2016)

1956 - Levéltár és egyház a forradalomban - Völgyei Zoltán: Dr. Kovács Béla levéltáros életpályája és 1956-os tevékenysége

I

Dr. Kovács Béla levéltáros életpályája és 1956-os tevékenysége

in a 400-800 lakosú kis falvak népe vegyes etnikumú és vegyes vallású volt, ahol a katolikus egyház nemcsak azért tudta könnyebben fenntartani felekezeti iskoláit, mert nagybirtokokkal rendelkezett és lényegesen jobb anyagi helyzetben volt mint a protestánsok, hanem azért is, mert iskoláiba katolikus német, horvát, vend (szlovén) tanulók is jártak, míg a református iskolák csak magyar diákokra számíthattak.

„Énnekem az volt a tervem, hogy egy sokgyermekes parasztcsaládot telepítünk ki, hogy jelképesen megmentsünk egy iskolát a bezárástól. [...] ’38-ban Hómanék hoztak egy furcsa kis rendeletet német nyomásra: hogyha 16 németajkú gyerek szüleje kéri, a magyar állam köteles német anyanyelvű magyar királyi állami elemi iskolát fenntartani. Tehát [...] 16 sváb gyerek többet ért Magyarországon mint 29 magyar. [...] mikor március 15-én Hitler bevonul Ausztriába, nagyon itt a figyelmeztető jel: Drang nach Osten, tennünk kell. 19-én, négy nap múlva összehívtam a kollégiumi diákságot. A kollégium igazgatója nagyon rendes ember volt, ő vele beszéltük meg, és ő volt a lelke az egésznek, mellette én vittem az adminisztrációt.”2' Kovács Béla Dr. Péter Zoltán kollégiumi igazgatóra utal, aki a gimnáziumban tanított, s a Református Tanárképzőnek is igazgatója volt ebben az időben.21 22

„Körülbelül 15 ezer pengő kellett ahhoz, hogy 15-20 holdat és gazdasági felszerelést kapjon valaki, tehát hogy elinduljon. Mindig jó szervező voltam. [...] Csütörtökön mindig babfőzelék volt a vacsora sertéssülttel. Azt javasoltam, hogy erről a feltétről mondjunk le, és kérjük, hogy ezt az összeget mindig tegyék át a telepítési pénztár javára. [...] Ezt meg is szavazták az egyetemisták, azt hiszem, hogy 150-egynéhányan voltunk, aztán a gimnazisták, tanítóképzősök is. Utána tartottam a Dóczyban,23 ismertettem az állami gyakorló gimnáziumban, meg többfele is, és sokan készpénzt ajánlottak. [...] Úgyhogy körülbelül nyolcezer pengő megajánlás történt, beleszámítva a hús árát is"24

Ezt követően memorandumot fogalmaztak a telepítési akció érdekében, s azt elküldték Horthy Miklós kormányzónak, aki mint öregdiák az 1938-ban 400 éves kollégium jubileumi ünnepségének fővédnöke volt. A kormányzó a házipénztárából tízezer pengőt utalt ki. Majd felkeresték Debrecen polgármesterét, Kölcsey Sándort, aki a kollégium főgondnoka és a jubileumi ünnepség házigaz21 OHA-interjú 8. o.

22 Dr. Péter Zoltán 1930-tól a debreceni református gimnázium tanára, egyetemi magántanár, lelkészi képesítése is volt. 1934-ben nevezték ki a debreceni református kollégium internátusa és a Tanárképző Intézet megbízott igazgatójává, 1942-ben lett ezen intézmények megválasztott vezetője. Későbbi sorsát így jellemzi Kovács Béla: „amikor jött a »vörös püspök«, Péter János, - mivel ő nem tartozott a békepapok közé - kegyvesztett lett. Betették a levéltárba dolgozni ezt az embert, négy gyermekkel és beteg feleséggel, egy kis levéltárosi fizetéssel. Pedig nagy érdemei vannak, és amikor meghalt, sem a kollégiumban, sem a gimnáziumban, sem a püspöki hivatalok még a gyászlobogót sem tették ki.” OHA-interjú 8-9. o.

2^ A Debreceni Református Dóczy Leánynevelő Intézet a nevét neves igazgatójáról, Dóczy Gedeonról kapta. Épületében 1945 előtt két középfokú tagintézmény: a leánygimnázium és a tanítóképző kapott helyet. 1945 után az államosításig működött.

24 OHA-interjú 9. o.

173