Levéltári Közlemények, 87. (2016)
1946 - a forint bevezetése - Kiss András: Ipari munkásság a hiperinflációban (Forrásközlés)
I 7. A Szabad Szakszervezetek Szakmaközi Bizottságának levele a Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. üzemi bizottságának Nagytétény, 1946. június 4. Több munkavállalójuk panasszal fordult hozzánk az üzemben lévő állapotokat illetően, miért is úgy határoztunk, hogy a két munkáspárt bevonásával [a] helyszínen vizsgáljuk ki a panaszokat, melyeket részben indokoltnak, részben indokolatlannak találtunk. Az indokolt és orvosolható panaszokat itt közöljük azzal, hogy azokat orvosolni, illfetve] a gyárvezetőséggel orvosoltatni szíveskedjenek. A kalória-ellátással kapcsolatban panaszolják, hogy azt, ha kis részben is, de részben pénzért váltják meg, részben jelentős késésekkel. Nagyon kívánatos, hogy azt természetben adják ki, tudnivaló, hogy a megváltási összegért egyáltalán semmit vásárolni nem lehet. Tudni kell azt is, hogy a munkásháztartások tartalékkal nem rendelkezvén, nem tudják megvárni az amúgy is minimális juttatások késedelmes kiosztását. Az a lehetőség, hogy a juttatásokat részben meg is lehet váltani, ne szolgáljon okul arra, hogy a nehéz viszonyok között dolgozó munkásságot megrövidítsék. A Gazdasági Főtanács rendelkezése dacára is kívánatos, hogy az étolajat változatlan mennyiségben adják ki, mert azt a munkavállalók [a] fizetésekből megvenni nem tudják, viszont munkaerejük fenntartásához múlhatatlanul szükséges. Szappan - általánosságban panaszolják azt, hogy sem a gyárban, sem otthon nem tudnak tisztálkodni, mert az ehhez szükséges szappant megvásárolni nem tudják. Súlyos panaszra adott okot az is, hogy a fizetés késve érkezik a telepre, s így ekkor is baj, ha az értékveszteséget a vállalat viseli, mert ma a munkásnak megtakarított pénze nincs, s így 2-3 napig nem tudja megvásárolni a legszükségesebbeket, de még a vonatjegyét sem. A közbejött ünnep nem lehet ok, a központi iroda is dolgozhat akkor, amikor a gyár dolgozói nem ünnepelhetnek az ország érdekében, az iroda dolgozzon a dolgozók érdekében. Sajnálattal állapítottuk meg, hogy egyes munkavállalók mezítláb járnak az üzemben, és így kiteszik magukat a legsúlyosabb veszélyeknek, egy pár fatalpú saru talán még beszerezhető anélkül, hogy a vállalat egyensúlyi helyzete felborulna. Ugyancsak megoldhatatlan probléma a munkavállalók számára a ruhakérdés, amelyben kell, hogy a vállalat segítségére siessen a dolgozóinak némi áldozat vállalásával, úgy a ruha, mint a tüzelőellátás terén, ha át akarja menteni munkavállalóit az eljövendő konjunktúra idejére. Panasz hangzott el az ebéd minőségét illetően is, oly értelemben - s erről is meggyőződtünk -, hogy egy kis rántás hozzáadásával sokkal ízletesebb lett volna. Valamint az érte levont kalória is sok, kívánatos annak mérséklése. Végül megállapítottuk, hogy az elég veszélyes üzemekből az elsősegély nyújtásához szükséges felszerelt mentőszekrények is hiányosak. Ipari munkássága hiperinflációban (Forrásközlés) 151
