Levéltári Közlemények, 87. (2016)
1946 - a forint bevezetése - Lopatovszki Csaba: 70 éves a forint
70 éves a forint A stabilizáció előkészítése Az Országgyűlés az 1945. november végi első ülésén napirendre tűzte a pénzromlás megfékezésének kérdését. Az Állami Pénzverő már ezt megelőzően, 1945 októberében megbízatást kapott egy új forgalmi pénz terveinek elkészítésére. 1946 áprilisában létrejött az ún. Stabilizációs Bizottság, amely terveket dolgozott ki a pénzromlás végleges megszüntetésére. Javaslatuk 1946. május 14-én került a Minisztertanács elé, és ennek nyomán született meg a határozat május 21-én az új pénz kibocsátásáról. Az intézkedés egyik legfőbb érdeme az volt, hogy külföldi kölcsön nélkül oldotta meg a stabilizációt. Segítette a helyzet rendezését, hogy egyfelől az Amerikai Egyesült Államok bejelentette: visszaadja a nácik által elrabolt arany- és pénzkészleteket (ez érkezett meg az ún. aranyvonattal 1946. augusztus 6-án), másfelől a Szovjetunió átütemezte a jóvátételi szállítások határidejét, mérsékelte az 1946-ban esedékes befizetéseket, szállításokat, és elengedte a késedelmi díjat. A bevezetés fontosabb rendeletéi Az új pénz elnevezésére több javaslat érkezett a döntéshozókhoz. A forint, a tallér és a máriás versengett az új pénz névadásában. A tallér azért „esett ki”, mert a dollár „rokona” volt, a máriás meg azért, mert túlságosan kötődött a vallásossághoz, így végül az egyébként is nagy hagyományokkal rendelkező forint mellett döntöttek. Az erről hozott 9000/1946. (VII. 28.) ME. sz. rendelet értelmében 1946. augusztus 1-től a pengő helyébe új pénzérték lépett. Az új pénz is aranyérték volt, számolási egysége a forint (rövidítése: Ft), századrésze a fillér (rövidítése: f). A 8640/1946.(VII. 28.) ME. sz. rendelet határozta meg a pengő és az adópengő forintra való átszámítási arányát. Eszerint: kettőszázmillió adópengő = 1 forint, négyszázezerbillió B. pengő (4 x 1029) = 1 forint. Az adójegyekről szóló 5600/1946. ME. sz. rendelet az átmenet érdekében lehetővé tette az adójegyek forgalmát 1946. szeptember 30-ig. Érdemes megjegyezni, hogy az átváltási arány miatt, az egyszerűbb számolás érdekében leginkább a százmillió (50 fillér) és a tízmillió (5 fillér) címletű adójegyeket használták. Mivel a forint aranyalapú valuta volt a bevezetéskor, ezért meghatározták a forint aranyértékét is. A 8700/1946. (VI. 29.) ME. sz. rendelet, illetve az ezt helyesbítő 78.612/1946. (VII. 30.) IV. PM. sz. hirdetmény szerint 1 forint = 0,0757575 g arany, másképpen 13 210 forint = 1 kg arany. A kibocsátható (forgalomba hozható) bankjegyek és pénzérmék mennyiségét folyamatosan rendeletileg szabályozták, ez jelentett védelmet az új pénz értékállóságához. Ezt az összeget 1946. augusztus végéig 360, év végéig 800 millióban határozták meg. A váltópénzek (pénzérmék) összege 70 millió forint lehetett, amit az adópengők bevonásakor 84 millióra emeltek. A valóságban 1946 végére még csak 56 millió forint értékű érme került forgalomba, az együttes forintérték 119
