Levéltári Közlemények, 87. (2016)
1946 - a forint bevezetése - Lopatovszki Csaba: 70 éves a forint
1946-os esztendő, különös tekintettel a forint bevezetésére lábhoz igazították saját rendszerüket (dél-német forint). A pénznem elnevezése ettől kezdve Gulden Conventions-Münze, azaz konvenciós forint volt. Mária Terézia uralkodása alatt, a konvenciós forint korszakában, 1762-ben bocsátották ki a Habsburg Birodalom első bankjegyeit is. Kossuth Lajos 1848 nyarán, pénzügyminiszterként azzal próbálta stabilizálni az ország pénzügyi helyzetét, hogy az udvar tiltakozása ellenére önálló magyar bankjegyet bocsátott ki, szintén forint néven. Kossuth a konvenciós forint korszakának pénzügyi megoldását és pénzláb-rendszerét használta fel. Az új bankjegyek kibocsátásához közadakozás és kamatozó kincstári utalványok kibocsátása szolgált fedezetül. Az így befolyt pénzből sikerült is az ország magyar ellenőrzés alatt álló részén bevezetni a köznyelv által csak „Kossuth- bankóknak” nevezett forint bankjegyeket. 1848. augusztus 6. és 1849. március 24. között 15, 30 krajcár és 1, 2, 5, 10 és 100 forintos címletű bankjegyek kerültek forgalomba. A szabadságharc leverése után Kossuth az Amerikai Egyesült Államokba, Philadelphiába emigrált, ahol 1851-ben 1, 2 és 5 forintos pénzjegyeket nyomatott. Ez volt az ún. emigrációs forint. Ezután Londonban próbálkozott hasonló akcióval, ezt azonban már nem tudta végigvinni. 1, 2 és 5 forintos pénzjegyeket nyomtak, amelyek végül nem kerültek be a banki forgalomba. Ferenc József császár ugyanis beperelte Londonban Kossuth Lajost felségjogbitorlás címen. A pert a császár megnyerte, és az ítélet értelmében az addig elkészült pénzjegyeket el kellett égetni. Csak néhány példány maradt meg belőlük - ezek ma a legritkább és ezért legértékesebb Kossuth-bankók. Az ezüstalapú forint második korszaka az ún. osztrák értékű forint időszaka volt 1857-1892 között. 1857-ben a megkötését követően az Osztrák-Magyar Monarchia országaiban bevezették az osztrák értékű forintot. Ugyanekkor került sor a pénzrendszer decimalizálására, azaz a tízes számrendszerre való áttérésre is: egy osztrák értékű forint 100 „új” krajcárral lett egyenlő. Az osztrák-magyar forint mindvégig ezüstalapú maradt, habár vertek a latin érmeunió szerinti pénzlábbal aranyakat is az aranyalapú pénzrendszer bevezetésének előkészítése végett. Ezt az ezüst árának csökkenése tette egyre sürgetőbb feladattá. Az aranyalapra való áttérés végül a koronaérték 1892-es létrehozásával valósult meg. Ez azonban nem jelentette az ezüstforintok azonnali kivonását, mivel a forint pénzjegyek és érmék az 1900-as évek elejéig hivatalosak maradtak. A fentiek is jelzik, hogy a címben szereplő 70 év nem a forintnak mint magyar pénznemnek a teljes élettartamát, hanem csak a jelenleg forgalomban lévő fizetőeszköz „korát” jelenti. A továbbiakban erről a korszakról és ennek fizetőeszközéről lesz szó. 116
