Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Vér Eszter Virág: "Kíméletlen fiatal, dacos királynak új hitvese jó szelleme is..." Erzsébet magyarországi kultuszának kialakulása
I Erzsébetnek a magyar nyelv elsajátítására tett intenzív erőfeszítéseiről az újságok is beszámoltak, noha a tudósítások hangján érezhető volt a kételkedés. A sajtó fenntartásokkal viseltetett a császárné magyar nyelv iránti lelkesedése kapcsán, s azt csupán udvari „cselfogásként” értékelte. Nem zárta ki azt sem, hogy az uralkodócsalád egyik tagja ezzel kívánja megkedveltetni magát az alattvalókkal. A császárné „a magyar nyelv megtanulására határozta el magát. - A mesterválasztás körül a szerencse, derék hazánkfiát, Homoky theresiánumbeli tanárt érte. - A derék mester lelkes előadása mellett a Királyné finom ízlése és ösztöne csak hamar fölismeré nyelvünk édesen zengő szépségeit, - s így kiváló kedvvel és szeretettel tanulva, már is oly nagy haladást tőn, hogy rövid idő múlva, Ö Felsége, a magyar nemzet fiaihoz, a nemzet nyelvén fog szólani.”59 A döntő változást Erzsébet magyarországi megítélésében nem az utóbb meghatározónak ítélt első látogatása idézte elő. Sokkal inkább hozzájárult ehhez az uralkodópár 1866. év eleji magyarországi látogatása, amikor a kiegyezést megelőző tárgyalások miatt hosszabb ideig Pest-Budán tartózkodtak. Erzsébet nyilvános szerepléseit (a magyar ügy iránti látványos fogékonyságával, magyar nyelvtudásával, s a látogatás során viselt magyaros ruhadarabjaival) az előzetes várakozásoknak megfelelő hatás kísérte. E kedvező fogadtatás utóhatása, illetve az alattvalók egy részének fogékonysága a nyári válságos periódusban, a porosz-osztrák háború idején is Erzsébet támogatásához vezetetett. Ehhez az is hozzájárult, hogy Erzsébet az 1854-es házasságkötése révén viszonylag későn vált az események intenzív részesévé, azaz még nem élt a császári udvarban a szabadságharc 1849-es leverésekor és a legszigorúbb megtorlások időszakában. Sőt, ő maga számos alkalommal fejezte ki őszinte sajnálatát a bekövetkezett események miatt.60 Nem meglepő tehát, hogy az uralkodó és az udvar is tudatosan, gondosan koreografáltan alapozott erre. Törekvéseik nem ekkor, hanem jóval később, az 1870-es évek elején váltak valóra. Utóbb a kultuszépítési technikák révén visszamenőleg is sikeresen újraértelmezték a közelmúltat. 1866-ban érhető tetten az a „finom” folyamat, amely átvezetett a hódolati retorikából és a kényszerűen megrendelt hódolatból a kultikus beállítódáshoz. Ez mind az Udvar, mind pedig a megegyezést kereső magyar politikai elit szándékával találkozott, s később „leszivárgott” a szélesebb társadalmi rétegekig is, folyamatosan kitágítva a befogadó közeget. Mindeközben még nyomon követhető az a szerepzavar, amely a hivatalos közegek és a lakosság egy részének érintkezését jellemezte a látogatások idején.61 A későbbiekben is ellenálló ellenzék meggyőzésére Erzsébet a koronázást megelőzően, 1867 májusában nagy elhiva„Kíméletlen fiatal, dacos királynak új hitvese jó szelleme is...” 59 Vasárnapi Újság, 1863. május 3. 159. o. 60 Ennek kiemelt mozzanata a Cassandra-levél ismertté válását követően Horváth Mihály ural- kodónéi audiencián való kegyteljes fogadása, melytől a jelentősen visszaesett támogatottság korrekcióját remélték. Ezt ebből következően jelentős sajtóvisszhang kísérte, illetve az esemény megörökítése utóbb a populáris grafikák egyik kiemelt darabjává vált. 61 Vér Eszter Virág: Újraértelmezett szerepvállalások, avagy Erzsébet császárné alak-változásai 1866-ban. Aetas, 2012. 1. sz. 83-84. o. 103
