Levéltári Közlemények, 86. (2015)
In memoriam - Dr. Érszegi Gézáné Sin Ágota (1945-2015) Sölch Miklós
ÉRSZEGI GÉZÁNÉ SIN ÁGOTA (1945-2015) Az Országos Levéltár nyugalmazott főlevéltárosa, a Bécsi kapu téri Nagykutatóterem évtizedeken át szorgalmas munkatársa és vezetője, kedves munkatársunk 2015 nyarán hosszabb betegség után, mégis váratlanul távozott el közülünk. Ágota Szegeden született, Székesfehérváron nőtt fel, majd a budapesti ELTÉ-n történelem-latin, később pedig levéltár szakon szerzett diplomát. 1971 szeptemberétől 2006-ban történt nyugdíjazásáig a Magyar Országos Levéltárban dolgozott. Egyetlen munkahelyéről, a Bécsi kapu téri palotáról szóló képeskönyv összeállításában nagy örömmel vett részt. Az Ember Győző főigazgató idején dolgozó nagy levéltáros-generáció tagjai közé tartozott. Levéltári szolgálatának kezdetén több hónapos szakmai gyakorlatot folytatott a levéltár különböző osztályain, majd a levéltár arculatát meghatározó kutatótermi szolgálatra osztották be. A legendás hírű Baraczka Istvánná mellett kezdett dolgozni, és a kutatók - akik közül sokan meghurcolt, elhallgattatott, de kedves és nagy tudású papok, szerzetesek voltak - hamar befogadták és megszerették. Gyermekei születését és főnökasszonya nyugdíjba vonulását követően vette át a kutatóterem vezetését. Több külföldi levéltárban szerzett kutatótermi tapasztalatait ügyesen ültette át a Nagykutatóban folytatott gyakorlatba, vezetése alatt a munka jól szervezetten, gördülékenyen folyt, az esetenként felmerült ellentéteket ügyesen simította el. Legfontosabb feladatának a nemzeti kincsnek számító levéltári anyag megőrzését tartotta, munkálkodása idején nem tűnhetett el levéltári anyag a kutatóteremből, a szervezettségnek köszönhetően az anyagok kiszedése, előkészítése, kutatása és reponálása zökkenő- mentesen haladt. A nagy tapasztalatokkal rendelkező, sokszor még nyugdíjas korukban is a kutatóteremben szolgáló munkatársaival együtt jól ismerte a kutatói szokásokat, megértéssel volt a gyengeséggel, szigorú a butasággal szemben. Ifjabb munkatársai pályájukat az ő irányításával, a levéltári anyag kutatásra történő előkészítésével (közkeletű nevén: számozással), az értékes anyaggal való bánásmód elsajátításával kezdték, és a levéltári adminisztráció fontos lépéseit is tőle tanulták meg. Hozzáértéssel és gondosan készítette elő a kiállításra szánt levéltári anyagot, a csomagolásokban sajátkezűleg vett részt, és ha szükség volt rá, távoli tájékokra is elkísérte féltett kincseinket. Tudományos munkáját szolgálatnak fogta fel, nem a saját pályafutását helyezte előtérbe, hanem másokat segített érvényesülni. Részese volt a felvidéki 391
