Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Irodalom - Oktatás és társadalom (Sasfi Csaba: Gimnazisták és társadalom Magyarországon a 19. század első felében) Nagy Adrienn
Irodalom értetődő volt, azaz egyfajta normaként működött a gimnáziumi felsőbb iskolázásba való bekapcsolódás, addig a kisbirtokosi, tisztviselői és egyéb hivatalnoki családból származó, szerényebb anyagi körülmények között élő tanulók visszaemlékezéseiben már megjelent egyfajta tudatosabb iskolaválasztási stratégia, azaz az esetlegesen megszerzendő végzettséggel szembeni elvárás. Ez, a statisztikai elemzéseket kiegészítő forrástípus egyszersmind jól rávilágít arra, hogy az iskoláknak a műveltség és az ismeretek átadása mellett igen fontos szerepük volt a társasági készségek elsajátításában is, és megalapozták az ifjak későbbi kapcsolati hálóját. A kötet a fenti kérdéseket tovább árnyaló mikroszintű elemzéssel zárul. Ez egyrészt Zala megye gimnazistáinak iskolázását (társadalmi háttér, származás, területi megoszlás és annak koncentrációja, iskolázási reprodukció), másrészt három dunántúli város (Keszthely, Kőszeg és Szombathely) gimnáziumi tanulóinak tanulmányi pályáját, iskolai teljesítményét és továbbtanulásának irányait igyekszik bemutatni a (kis)városok társadalmi közegének kontextusában. A vizsgálat során az anyakönyvek adatai további forrásokkal, adatbázisokkal (például a Pákay Arnold szerzetes tanár által összesített szombathelyi iskolai névtárral), módszerekkel egészültek ki. Ezek a név szerinti adatkapcsolás eredményeként a szülő, valamint a felnőtté váló tanulók átalakuló társadalmi helyzetének feltérképezését teszik lehetővé. A kohorszelemzés módszerének köszönhetően összefüggő „folyamatként” követhetjük végig a három gimnázium hét első évfolyamos tanulóinak iskolai pályafutását (helyben maradás, továbbtanulás), megismerve a tanulmányi sikeresség és az iskolában eltöltött idő összefüggésének arányát. A gazdag ismeretanyag követhetőségét a statisztikai adatokat összefoglaló szövegközi ábrák, grafikonok, táblázatok, valamint térképek, illusztrációk és a közel húszoldalnyi függelék segíti. A hosszabb táblázatok esetében talán szerencsésebb lett volna az adatokat jobban elkülönítő klasszikus formátum alkalmazása. Az ábráknál használt szürke szín egyes árnyalatai olykor próbára teszik az olvasót, ám mindez érdemben nem gátolja az adatok értelmezését. (Ráadásul pozitívumként megjegyzendő, hogy a könyvek esetében napjainkban egyre ritkábban alkalmazott fűzési technikának köszönhetően a közel 450 oldalas kötetet „ki lehet nyitni”.) Külön is említésre méltó, hogy a függelék további táblázatai mellett a szerző részletes magyarázatokat fűz az egyes iskolák működésmodelljéhez, az adatvételi mintákhoz, a név szerinti adatkapcsolás módszertani lehetőségeihez, valamint a forrásokhoz (nemesi összeírások), megkönnyítve ezzel az adatsorok értelmezését. E könyv mind a választott témáját, mind módszertani eszköztárát tekintve hiánypótló munka. Ugyanis az elmúlt évtizedekben a Ratio Educationis középiskoláinak társadalomtörténeti vizsgálata nem került sem a hazai történettudomány (társadalomtörténet), sem az oktatástörténet kutatóinak fókuszába, miköz362
