Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Irodalom - Galla Ferenc és a kora újkori magyar katolicizmus története a pálos missziókon keresztül (Galla Ferenc: Pálos missziók Magyarországon a 17-18. században) Siptár Dániel
Irodalom zások Erdély, a Magyar Királyság és a Hódoltság területére (1550-1711) (Classis 2, Tom. 3) után. A szakszerű sajtó alá rendezési munka a 2005-ös ferences kötethez hasonlóan a jelenlegi mű esetében is Fazekas István érdeme, aki a kéziratot már az 1980-as évek végétől ismerte, és sorsát folyamatosan a szívén viselte. A pálosok az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend tagjaiként a ferencesek és jezsuiták mellett a katolikus felekezetképződés legjelentősebb munkásai közé tartoztak a 17. század második harmadától fogva. Az 1667-ben alapított apostoli főnökségük (praefectura apostolica) által hitterjesztői tevékenységük jelentősen megélénkült, majd a nagy török háború korában és azt követően elsősorban a korábbi hódoltsági területeken történő újratelepülés, az elveszett monostoraik és javaik visszaszerzése került érdeklődésük középpontjába. A 18. század későbbi szakasza pedig nagyszabású barokk építkezéseket, valamint a szellemi művelődés terén elért jelentős eredményeket hozott a rend számára egészen a II. József által 1786-ban elrendelt feloszlatásig. Az eltörölt rendházak levéltári anyaga ezt követően került a Magyar Kamara Archívumába, ahol Act a Paulinorum néven a mai E 153 fondban található. Galla Ferenc a fent említett sajátos, Róma-központú, de Budapesten jelentős mértékben kibővített forrásbázisa alapján a rendtörténet eme másfél évszázadából elsősorban annak első felére helyezte a hangsúlyt, köszönhetően persze a munka töredékesen elkészült voltának is. A Pálos missziók Magyar- országon a 17-18. században címet viselő kötet három könyvre oszlik, amelyek kronológiai sorrendben szerepelnek egymás után. Az elsőben a pálos rend 1630-as években zajlott általános reformjától, melynek Galla a Regnum című egyháztörténeti folyóirat 1940-41. évi számában önálló tanulmányt szentelt, az 1670-es évek végéig kíséri végig a rendtörténetet, elsősorban a pálosok missziós munkája szempontjából. Az anyag rendezésének vezérfonalát Vanoviczy János (1612k— 1678) pálos misszionárius, az apostoli főnökség prefektusának életrajza szolgáltatta, az ő egyes életszakaszaiban végzett feladatai szerint egyszerre kronológiai és tematikus részekre tagolva a Megújulás és hitterjesztés című, hat fejezetből álló, kb. 200 oldalt elfoglaló első könyvet. Ez lévén a legalaposabban összeállított és/vagy fennmaradt szakasz, a szerző kitér benne a középkor óta folytonos pálos monostorok, illetve az ezekben az évtizedekben alapított új házak történetére, valamint itt tárgyalja az apostoli főnökség alapításának körülményeit is. A második könyv A pálos missziók a kuruc küzdelmek idején. A missziók hőskora címet kapta. Öt fejezete és szintén kb. 200 oldala az 1671-1711 közötti háborús évtizedek pálos hitterjesztését tekinti át a Wesselényi-összees- küvéstől Thököly mozgalmán és a nagy török háborún keresztül a Rákóczi- szabadságharcig. Az általános bevezetés után a fennmaradó négy fejezet eb352
