Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Forrásközlések - Kiss András: Kísérletek az üzemek újjászervezésére (1945-1946)

Kiss András: Kísérletek az üzemek újjászervezésére (1945-1946)

mivel olyan anyag már nem [volt], amit értékesnek találtak volna. Ezt azonban sikerült meggátolni Ivanics szaktársunk által, aki sokat segített.

Közben a létszámunk állandóan emelkedett, ezt saját felelősségére tette Schelly úr a mi belegyezésünkkel. Lassan kezdtük a romokat eltakarítani, a használható anyagot összehordani a hármas üzembe. Az irodákat és a raktárhelységeket magunk falaztuk be. Sokan kigúnyoltak bennünket, hogy mit akarunk itt a romhalmaz körül, ebből már úgysem lesz gyár, ez csak romhalmaz marad, mi ezzel nem törődtünk, csak önzetlenül tovább dolgoztunk. Ugyanakkor velünk nem törődött senki, csak Csepel, aki fizetett és élelmet utalt ki. Gyalog jöttünk a gyárba és gyalog mentünk. Felváltva minden héten, ketten bementünk Csepelre és hátunkon hoztuk az élelmiszert, villamos akkor még nem járt. Mire a létszám már harmincra növekedett és az élelmet a hátunkon már hordani nem tudtuk, szállítási eszközök viszont a rendelkezésünkre nem állottak, összetákoltunk egy kétkerekű kocsit és ezzel jártunk be gyalog Csepelre és ezzel hoztuk az élelmet.

Műhelyünk és irodánk már volt, de egy darab szerszám, satu, bútor, az nem volt. Csepel viszont szerszámot nem utalt ki nekünk, dacára annak, hogy kértünk, nem kaptunk. Közben a volt Dunai vezetőséggel felvettük a kapcsolatokat, de bizony sokat ők sem tudtak segíteni rajtunk. Akkor kénytelenek voltunk, Hanczik és én mint nyomozók felcsapni, mert egyes bejelentések alapján tudtuk, hogy hol vannak szerszámok, satuk, bútorok, stb. Megjegyzem, hogy nem valami hálás munka volt, mert egy csomó ellenséget szereztünk ezáltal, de nem törődtünk vele. Hanczik szaktársunk[nak] ez egyszer majdnem a fejébe került, mert lapáttal akarták megverni, de tudtuk, hogy nemes célért küzdünk, a köznek, a dolgozó munkásságnak, akiknek ez által később kenyeret tudunk adni és munkát.

Nem kaptunk sem prémiumot sem dicséretet érte, milliókat érő bútorokat és szerszámot hoztunk a gyárba, többek között egy traktort is. 1945. szeptember hó vége felé már több mint 100 volt a létszámunk, akkor már a kettes üzemet rendeztük be és megszerveztük az általános üzemet, amelynek vezetője Schelly úr lett. De velünk még mindig nem törődött senki, gazdátlanok maradtunk továbbra is, ámbár volt egy írásunk az Iparügyi Minisztériumból, amely még mindig ki van függesztve orosz és magyar nyelven. Takácsi igazgató úr volt az igazgató, aki mint első, védelmébe vette ezt a gyárat. Az orosz katonasággal mindig fenntartottuk a jó nekszust,28 mert ők is sokat segítettek, hogy a magyar dolgozó népnek megmaradjon a gyár.

Mikor azután közhírré terjedt, hogy a Dunai Repülőgépgyár Rt. Horthy- ligeti gyártelepén az üzemi bizottság is meg lett választva, kezdtek bennünket

28 Nexus [lat.] = kapcsolat, viszony.

303