Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Műhely - Sz. Nagy Gábor: Könyvbegyűjtés 1945-ben
Sz. Nagy Gábor: Könyvbegyűjtés 1945-ben született arról, hogy a jegyzőkönyvet megküldik Vorosilov marsallnak, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének is.32 Látható, hogy az értekezleten inkább csak tervezgetés folyt, de a kormány már nem igazán szerette volna felvállalni a további razziákat. 1945. október 1-jén a MADISZ egyik képviselője levélben fordult Balogh Istvánhoz a begyűjtésekkel kapcsolatban. A levél írója örömét fejezte ki, hogy az államtitkár lehetőséget adott az ifjúsági szervezeteknek arra, hogy bekapcsolódjanak a tiltott könyvek begyűjtésébe. E szervezetek ugyanis már hetek óta készen álltak arra, hogy megkezdjék ezt a munkát, viszont - így a levél - az sem tagadható le, hogy a „hosszú huzavona” inkább lankasztotta, mint növelte az ifjúság kedvét. Az ifjúság bekapcsolódása a „reakció elleni” harcba azonban még most is nehézkes, hiszen rengeteg akadály tornyosul előttük, amelyért sem az ifjúsági szövetség, sem a magyar ifjúság nem felelős. Ha Balogh ismerné azokat a nehézségeket, „amit a magyar ifjúság demokratikus átnevelése jelent”, akkor bizonyára értékelné azt a munkát, amelyet az ifjúsági szervezetek végeztek azért, hogy az ifjúságot felkészítsék a könyvbegyűjtésre. Ezért azzal a kéréssel fordultak az államtitkárhoz, hogy a Miniszterelnökség „készítse elő a talajt a könyvgyűjtésre”. Ugyanis hiába van a begyűjtők kezében a Szövetség által kiadott írás, és hiába van a Szövetség kezében a Miniszterelnökség felhatalmazása a begyűjtésre, ha a lakosság, a könyvkereskedők, az intézmények „nemtörődömséggelfogadják” a megbízottakat, és „munkájukat lenézik”. A civilek szinte házalóként tekintenek rájuk, és fogalmuk sincs arról, hogy „munkájuk valóban a demokrácia érdekében folyik”. Kitért arra is, hogy amikor az ifjúságnak a Balogh által is ismert okok miatt nem volt még lehetősége bekapcsolódni a begyűjtésbe, naponta jelentek meg „hasábos cikkek [...] a könyvgyűjtés megkezdéséről”. Az, hogy akkor még nem volt lehetőségük megkezdeni a munkát, az nem az ő hibájuk volt. Viszont hiába volt a sajtópropaganda és a felhívások tömege, ha azt tett nem követte, márpedig ez lejáratta az akciót. A levélíró véleménye szerint csakis az ifjúsági szövetség(ek) munkájának köszönhető, hogy a „demokratikus sajtó egy részében” legalább néhány soros kis cikkecskék jelennek meg a begyűjtésről, azonban ez nem elég. Ezért arra kérik Baloghot, hogy „indítson a szó szoros értelmében propaganda hadjáratot”, mégpedig nem csak a sajtó útján, hanem egyrészt plakátokkal, másrészt „hivatalos felhívásokkal, utasításokkal” is. Ezek eredménye az lehet, hogy az ifjúság munkáját a tömegek megbecsülik, mégpedig úgy, hogy tudomásul veszik ezt, és „demokratikus kötelességeiknek” az ifjúsági szervezet 32 MNL OL XIX-A-l-j-XXl-1826/1945. 245
