Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Történetek, sorsok, legendák - Kis József: A miskolci tízes csoport története
Kis József: A miskolci tízes csoport története egy fiatalasszony, akit csecsemőjével együtt a mosonmagyaróvári kórházból hurcoltak el. „Gitta már a vonaton gorombáskodott a munkaszolgálatosokkal, a többiek azonban még cigarettával is megkínálták őket. Mosonszentmiklós- ra érve az említett korcsma nagytermébe vitték a munkaszolgálatosokat, ahol amint beléptek, már ütlegelni is kezdték őket. Gitta különösen a miskolciakat bántalmazta. ”45 Kohn Jenő - az egyetlen túlélő - 1946-ban így számolt be a történtekről: „Amint én betettem a lábam az ajtón, fejemet gumibottal súlyos ütés érte, majd további ütéseket kellett elszenvednem. A hang már ekkor teljesen megváltozott, a bent lévő nyilasok azt kiabálták »kezeket föl, falhoz zsidók«. Mi kezünket föltartva, az első csoport súlyos ütlegelése közben, amely úgy fejünket, mint kezünket válogatás nélkül érte, a fal mellé álltunk, majd a többiek letérdepelten álltak hátunk mögé. A harmadik csoport pedig ülve tartotta fel a kezét. Mindnyájan a fal felé voltunk fordítva. Már a belépés alkalmával számoztak bennünket. Én a 34-es szám voltam. Azután szám szerint szólítottak bennünket egy asztal elé, ahol ránk ripakodtak, hogy adjuk át értékeinket. Egy ember kérdezett, három pedig a vallatásra fogott munkaszolgálatost állandóan gumibottal ütlegelte. Minden értékünket elvették tőlünk. Hátizsákunkat egy sarokba gyűjtötték. Tökéletes motozás után, amely minden fehérneműre kiterjedt, sok embertől még az alsónadrágját is elvették és csak a nadrágja maradt, ami az ingen kívül egyedüli darab volt, amely rajtunk maradt. Ekkor még a bakancs rajtunk volt. Ezután történt, hogy a fal mellől bennünket szám szerint ismét bakancsunk leszedése céljából előszólítottak, amely mindegyiknél azzal járt, hogy a nyilasok előtt mindegyik megjelent munkaszolgálatost úgy a fején, mint a testén a bakancs lehúzása közben gumibottal bántalmazták. Ezután a bakancs szíja közül az egyiket át kellett nyújtani a csendőrnek, majd mivel ez szám szerint történt, sorrend szerint feküdtünk le a földre egymásra úgy, hogy egy nagy bulát képeztünk. Ekkor az alul lévő egyes számú munkaszolgálatost szólították, aki miután nagy nehezen az em- ber-bulából elővánszorgott, ismét csak bántalmazták és a sarokba kergették, valósággal egymásra hányva gyülekeztünk össze ismét, mind a 60-an. Ezután ismét szám szerint szólítottak bennünket és kivallatták nevünket és foglalkozásunkat. Ha valaki közülünk magát lakatossegédnek mondotta, úgy rögtön ráfogták, hogy gyáros és amiatt verték össze-vissza az arcát. A kiválogatásnál figyelemmel voltak erősen a miskolciakra, akiknek nevét külön feljegyezték. Ezután páronként állították össze egymással szemben a munkaszolgálatosokat és arra kényszerítették őket, hogy egymást arcul üssék. Külön örömük 45 Uo. 165
