Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937 évi romániai választásokon
Közlemények „Miként érthetné meg ön, egy idegen, amikor mi őshonosok sem értjük."233 De egy francia újságírónak elmagyarázta a király: „A választók megmutatták nekünk a nacionalizmus iránti preferenciájukat, csak megelégedésükre próbálunk tenni."234 Az angol New Chronicle kevésbé volt elégedett, mert „most hivatalosan beengedték a politikába Codreanuék terrorista szervezeteit," és ezek után akár a király, akár Maniu tör előre „mindenképpen a szélsőséges elemek juthatnak vezető szerephez."235 A királynak jószerével ugyan már senki sem hitt, mégis a színjáték tökéletes, igaz, emberi áldozatokba került, ártatlan emberekébe. Nyitányként, a kormány betiltotta a Sárindar-utcai „zsidó" lapokat, mert főleg „idegenek írják azokat és a román törekvések elleni érdekeket szolgálnak."236 Mire Iorga, aki maga is már antiszemita húrokat pengetett, felszisszent, ilyen országban nem akar élni, inkább expatriál.237 De a java még hátra volt. A kormány programként deklarálta, hogy Románia a románoké. És ennek jegyében diadalmasan közölte, hogy 120 zsidó újságíró vasúti szabadjegyét megvonta, és jelezte, hogy zsidó alkoholt nem árulhat, csak hadirokkant.238 Nyilván, úgy gondolta, ha már alkoholizálnak a keresztények, akkor ők is éljenek meg belőle. És nemsokára a kormány megfosztotta állampolgárságától az illegális zsidó bevándorlókat.239 A nacionalista fantazmákban az illegális zsidó bevándorló maga volt a megtestesült gonosz. Számukat a valóságos többszörösére tették. A legtekintélyesebb zsidó vezető, Wilhelm Filderman tízezerre becsülte az illegális bevándorlók számát, és ezek kitelepítése ellen nem is emelt kifogást. Viszont megindult az általános antiszemita hajsza. A korrupt hivatalnokoknak viszont hullott a zsidópénz, mint a mennyei manna. A zsidóknak kellett ugyanis állampolgárságukat biztosítani, és ha tudtak, hamis papírokat vásároltak azok, akiknek nem volt más lehetősége. A kormányrendelet kiadása után rögtön meg is jegyezte magának Argetoianu: „Mi kell még Romániánk a boldogsághoz? Semmi, csak ez hiányzott. Minden jól megy, a román tolvajlásra szép napok várnak."240 Ezek a kormányzati intézkedések, amelyekkel számos zsidó állampolgárságát elvették, mindenki által érzékelhető gazdasági válsághoz vezettek, mert a zsidó vállalkozók kezdték tőkéjüket kivonni. A hadművelet 1942-ben ért véget, és 391 000 zsidó román állampolgárságát ismerték el,241 de nem 760 ezerből. Hiszen mintegy 170 000 zsidó időközben Magyarországhoz került, (1944-ben elsősorban őket hurcolták el a haláltáborokba.) Maniu szerint a király nem az antiszemita mozgalmakat akarta kompromittálni, egyszerűen olyan antiszemita és antidemokrata huligán, aki Mussolini és 233 Argetoianu, 2002. 44. 234 Argetoianu, 2002. 52. 235 Cozan: 1937a. 236 Ideologie, 2003. 379. 237 Iorga, 1939. 442. 238 Ideologie, 2003. 381-383. 239 Ideologie, 2003. 394-398. 240 Argetoianu, 2002. 41. 241 Ancel, 2001. 79-81. 94
