Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937 évi romániai választásokon
Közlemények Bor§a legyőzte Titulescut, és utána ő utazhatott az első osztályon - ingyen.191 Ugyanakkor az a bizonyos szomorúság egyéb vonatkozásban sem volt olyan egyhangú. Argetoianu szerint két nappal a választások után nem állotta meg a fenyegetést: „Miénk a győzelem, nemsokára teljes lesz, és ha mihelyt mi leszünk az urak az országban, az összes politikussal, aki Romániát nyomorba süllyesztette, megépítjük a Bukarest-Berlin autosztrádát." Ehhez még hozzáfűzte a vén róka: „Nagyszerű nyilatkozat, hozzájárul a helyzet tisztázásához. Ha a király ezek után sem határozza el magát arra, amit tennie kell (tudom, most nagyon nehéz), akkor a mi párizsi uraink fogják döntésre bírni."192 Codreanu olykor úgy tett, mint aki mindenre elszánta magát. Besúgójelentés szerint - vezetői körében - úgy nyilatkozott, hogy minden meglepetésre fel kell készülniük, mert válaszúira értek, az események vagy hamarább juttatják a hatalomra a mozgalmat, mint vezetői szerették volna, vagy az ellenfél, úgy látva, hogy lépésre vannak a győzelemtől, mindent megtesz ellenük. így „1939-ben csak két lehetőség lesz, vagy légionárius állam vagy mozgalmunkat eltemetik. Én az első lehetőségben hiszek, 1939-ben Románia légionárius állam lesz, akkor is, ha én és a mozgalom vezetői nem leszünk."193 Azért is aggódott ugyanakkor, mert úgy érezte, hogy a mozgalom még nem készült felé eléggé, és egy kis prédikációt tartott hatalomra készülő ujjongó híveinek arról, hogy a korán kivirágzott fa termését elviszi a fagy: „Nagyon messzire sodort a szél" - mondta. És azzal hűtötte le a kedélyeket, hogy még 4-5 év légionárius nevelésre van szükség, hiszen vannak már vitézek, de lopnak, mint a légionárius kereskedelem példája mutatja. Ezért a légionárius államban elsőként a légionárius tolvajokat akasztják fel, a kormányt pedig tisztességes katonákból, professzorokból, nyugdíjasokból állítja fel, ő maga utasításokkal látja el a kormányt, de nem vállal tisztséget, hanem a légionárius neveléssel foglalkozik. Hívei frakkot is szereztek neki, hogy megjelenhessen a királyi audiencián, de kifakadt, ha megy, akkor nemzeti viseletben megy, de nem megy. Maniu is tüzelte, elmesélve, hogy a királyt azzal a feltétellel hívta haza, ha nem hozza Lupescut, de egyszer, amikor audiencián volt, hirtelen megjelent őnagysá- ga, mire udvariasságból kezet csókolt a hölgynek, és lefényképezték, a fényképet pedig közzétették. Ezek után a király nem is hívta meg Codreanut a kormány- alakítást megelőző szokásos kihallgatásra.194 A légionárius sajtó viszont a parlament összehívásának napjára eddig a parlamenti történelemben - a vasfegyelem példázására - példátlan utcai felvonulást helyezett kilátásba.195 A parlament összehívása el is maradt. Codreanu pedig ahelyett, hogy Maniu másik tanácsát fogadta volna meg, és arra készült volna, hogy szükség esetére, ha a király fel akarná az alkotmányt függeszteni és saját diktatúráját bevezetni, tömegtüntetéseket készítene elő, a karácsonyi ünnepek alatt elment síelni a Predeálra. Viszont ez nem öncélú mulatság volt, Antonescuval találkozott. És ez jelzi, hogy nem 191 Dumitrescu-Borsa, 2002.224. 192 Argetoianu, 2001. 299. 193 MID, 5/1937.199.; C.N.S.A.S. Penal 11784/12. 241. (1937. dec. 22.) 194 Dumitrescu-Borsa, 2002.227-228. 195 Ideologie, 2003. 374-375. 88
