Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937 évi romániai választásokon
Közlemények haladta az elért - majdnem - 16%-ot. Igaz, az általános választási részvétel 66% körül volt. De ez az alacsony arányszám a politikának, a politikai világnak szólt. A szokásos verekedések sokakat elriasztottak, igaz, elég sokan örömüket lelték bennük. Régi vasgárdisták nagy élvezettel számolnak be a csendőrökkel folytatott kézitusáikról. A tét az volt, hogy beengedik-e őket egy-egy faluba, ahol énekelve felvonulnak, vagy sem.182 De nem a falvak világában szerzett népszerűség volt a meglepetés, hanem az, ahogy fővárosban, Bukarestben messze az országos aránynál jobbat értek el: 23%-ot.183 És tették ezt elsősorban a munkások körében hódítva. Ézek potenciális kommunista szavazatok lehettek volna, ha a kommunista pártot nem helyezték volna már az 1920-as évek elején törvényen kívülre. A Vasgárda a legtöbb szavazatot a hozzá - papírforma szerint legközelebb álló - antiszemita Nemzeti Keresztény Párttól vitte el magának,184 miközben pozícióit őrizni tudta, ott, ahol korábban is ért el némi sikereket a választásokon, így az Érchegységben és Moldvában, Neamt megyében, valamint Moldva déli részén. Sikerült viszont Arad, Temes és Hunyad megyében teret hódítania, valamint az ország déli részén egész sor megyében.185 A választások nagy vesztese a Nemzeti Liberális Párt volt, mert bár először a Belügyminisztérium 45%-os győzelmet harangozott be, még a 36%-ot sem érte el. 1933-ban 51%-ot ért el és 300 képviselői helyet kapott, míg a Parasztpárt akkor 14%-kai 29 képviselőt küldhetett a parlamentbe. 1933-ban azért volt ilyen aránytalanul magas a képviselők száma, mert megkapta az úgynevezett kormányzati hozományt. Ehhez meg kellett ütni a választásokon a 40%-ot, ha ezt megütötte, akkor megkapja: a képviselői helyek 50%-át, és ezzel kényelmes többséget szerez, mert a másik 50%-ot már arányosan osztják el. Most viszont először - Románia történetében - nem nyert az a párt, amelynek kormánya levezette a választásokat. Egyébként a számításnál kicsit többet csalhattak volna, és meglett volna a szükséges arány a hozományhoz. Nem tették, így az 1937. decemberi választások lettek a legtisztábbak. Nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy „fegyveres légionáriusok éjszakánként vigyáztak arra, hogy a szavazóhelyiségbe senki be ne mehessen."186 És így elmaradtak a szokásos urnalopások. És a liberális győzelem is. De ha a liberálisok egyesültek volna a parasztpártiakkal, akkor is meg lehetett volna az abszolút többségük. Csakhogy ez nem tőlük függött, hanem az uralkodótól, neki kellett kineveznie a kormányfőt. (A szenátorok egy része automatikusan került be, másikat választották. Ezért 1937-ben csak négy párt küldhetett volna szenátort.) A király azonban várt, egyelőre naplójába beírta a négy első párt eredményeit, és latolgatta, kit nevezzen ki miniszterelnöknek. „Maniuval nehéz lesz" - írta - „Codreanuval lehetetlen". „Tätärescu nem tudta folytatni, amit kívántam és hittem, hogy jó lett volna". De lehet, hazudott. Mert az 182 http://ro.scribd.com/doc/69465/Nicolae-Ciolacu-Haiducii-Dobrogei-Rezistena-armat-in- Munii-Babadagului-Dobrogea (A letöltés időpontja: 2014. március). 183 Haynes, 2011.178. 184 Heinen, 2006. 384-385. 185 Weber, 1966.111-114. 186 Cozan, 1937a. 86
