Levéltári Közlemények, 85. (2014)

Közlemények - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937 évi romániai választásokon

Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937. évi romániai választásokon

mondhassák a légionáriusok, hogy őket győzték le.39 Viszont rá kellett jönnie, hogy Vaida Voevod bizonytalan szövetséges. Hiába antiszemita és kisebbségellenes demagógiája, nincs mögötte komoly erő. De mérgezte a levegőt. 1937-re már egyik legjobb újságírónk úgy érezte, hogy „...a romániai légkör teljességgel elmérgezett. Van valami fojtott, nyomott és szorongó a levegőben, még a magyarok is, akik évekkel ezelőtt hangosabban és önérzetesen vitatták, magyarázták sérelmeiket, most egyre csöndesebbek, némábbak és ez a hallgatás mond talán a legtöbbet." Hiszen „a románság felsegítése" együtt járt „a kisebbségek tervszerű félretolásával [...] magyar és kisebbségellenes uszítással."40 Vaida Voevod komplikáltnak tűnő számításokkal ellátott beadványban bizonygatta az uralkodónak a kisebbségek, köztük a magyarok térhódítását.41 Igyekeznie kellett, mert a liberálisok is kitettek magukért a magyarellenességben - Tátárescunak kijelentette: „a történelmet pedig reparálni kell..." És „ez a szállóigévé vált mondás új terrorhullámmal borította el Erdélyt, mert a miniszterelnök akkor nyíltan kijelentette, hogy Erdélyben meg kell teremteni a román burzsoáziát és annak fölényét biztosítani kell."42 De a Román Frontot sem kellett félteni. A népnek ékesen szóló felhívásokat tett közzé: „A román asztal főhelyein üljenek a románok, lejjebb és kevesebben üljenek a magyarok, a zsidók és a többi népek."43 A légionáriusoknál más volt a sorrend, az eredmény hasonló, mint Neller Mátyás láttatta: „A Vasgárda - és ez rendkívül érdekes - elméletileg nem kifejezetten kisebbségellenes, éles harcot folytat az antirevizionista liga és a Cuza-Goga párt ellen, sőt Vajda-Vojvoda Sándor mozgalmával sem rokonszenvez. Ők legelsősorban antiszemiták. Ez az elmélet, gyakorlatban azonban tömegeik és rohamcsapataik, különösen a vidéken, nem igen tesznek különbséget zsidó és magyar között, túlbuzgó nemzeti öntudatukban sérelemnek vélik még a magyar párt működését is." Ebben a helyzetben pedig „az uralkodó párt is kénytelen [...] kisajátítani, legalább is részben, a legnépszerűbb szólamokat az ellenfél szótárából."44 Vaida játszmája viszont a parlamentáris életben sikertelenül ért véget, a Román Front nem tudott teret hódítani, elsorvadt. Viszont volt némi igazság Krenner Miklós helyzetjellemzésében: „Furcsán hangzik, de így van: a legtöbb megértés és a legtöbb hozzáértés a román-magyar közvetlen tárgyalás és a kisebbségi jogvédelem tekintetében egy Vajda körül csoportosuló szövetséges kormánytól remélhető. A numerus valachicus hőséről, a nemzeti parasztpárti szabadelvű demokrácia szökevényétől. Igen. A hermelinpalást alatt az időleges gyakorlatiság könnyen alkalmazkodó embere mozog. Az ő műve volt a békeszerződés és a kisebbségi egyezmény elfogadása."45

Paradox módon a kisebbségekkel szemben a legkorrektebb módon viselkedő és legkövetkezetesebben demokrata Maniu volt az, aki - a maga módján 39 Codreanu, 1981. 148.

40 Neller, 1937d.

41 ANIC, Fond Vaida Voevod, 264.

42 Keresztúri, 1937.

43 DGP, 195/1935. 55.

44 Neller, 1937e.

45 Spectator, 1937a.

69