Levéltári Közlemények, 85. (2014)

Közlemények - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937 évi romániai választásokon

Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937. évi romániai választásokon

kapcsolatot megszakít azzal, ami az anyag aljas kísértése, lemond az ambíciókról, megveti a törtetést." Ez már megtörtént. „Legyőzték az ösztönöket, az anyagot, győzött a jellem." A második szakasz: „Az ember gyorsan és visszavonhatatlanul válaszol a sértésre [= Ion Gheorge Dúca és Mihai Stelescu meggyilkolása], nem fél az üldözéstől, és nem mint ember, hanem mint harcos a nemzet nagy küzdelmében, úgy jutassa győzelemre a jót a rossz fölött, és olyan mértékben isteniesítse magát, hogy mint létező egyed (ins) tűnjön el és támadjon fel a nemzet szent örökkévalóságában." Miután Ro§u a régi világ anyagiasságáról és erkölcstelenségéről minden rosszat elmondott, amit lehet, kifejtette, hogy miben áll a Légió antide- mokratizmusa: „nem az alacsony helyzetű emberrel való dacolásban és az agrár-, valamint munkás osztályok elnyomásában, mint azt a demokrácia tökfilkói hamisan állítják, hanem az erkölcsi felemelésben az élet magasabb rendű megértése révén, az életszínvonal javításában, végül abban, hogy az embereket tehetségük és hozzáértésük alapján válogatják ki, és nem a hozzánemértőknek biztosítanak vezető helyeket, mint a többi politikai párt teszi." A légionárius mozgalom nacionalizmusa nem olyan eszmény, amely a hatalomra jutás után bezárul. „A nacionalista eszmény olyan mítosz, amely feltételezi a román nép állandó lelki és biológiai tökéletesedését, még egy korszak keretein is túl, az imperializmus útjain az örökkévalóságban haladván. A légionárius fiatalság győzelme a tökéletesedés ezen dinamikájának függvényében rejlik. Az ifjúság nem jelenti az életkorba való betagolódást, hanem örök megújulást, fáradhatatlan megtisztulást, teljes odaadást az eszménynek, amely a román Éden küszöbére vezet. Öregség nélküli fiatalság és halál nélküli élet - íme a légionárius győzelme értelme, amelyet a szélesen összefoglaló és a megvalósítás képességét magában hordó formula fejez ki: »Mindent a Hazáért«" Amilyen komplikált olyan lapos ez az eszmefuttatás, amely az örök haladás mítoszának a fasiszta karikatúrája is lehetne. És jól jelzi, hogy milyen nehéz kimondani azt az érzelmi feszültséget és lelki izgalmi állapotot, amelyet a légionárius mozgalomban való részvétel jelentett. Hiszen vannak „eleve elrendelt dolgok" és senki sem tudja „fejlődésüket eltéríteni." Az olaszországi fasiszta forradalom, Benito Mussolini győzelme a dolgok természetéből fakadt. Ez némileg annak parafrázisa, ahogy Montesquieu meghatározta a törvényt: „A dolgok természetéből fakadó szükségszerű viszonyok." Ro§unál azonban minden egyszerűbb: a fasiszta forradalom „az organizmus egészségesedést célzó reakciója a betegség után." A hitleri forradalom is „a század ugyanazon végzetének megfelelően győzött." Antonio de Oliveira Salazar és Mustafa Kemal Atatürk példája is arra utal, hogy „a 20. század az élet olyan értelmét valorigifkálja, amelyben a nemzeti eszme elsőbbséget élvez." Léon Degrelle akciója és Francisco Franco harca is arra utal, hogy Codreanu mozgalma „a század nagy vonalán van," és „láthatatlan fatalitás" védi, „a nemzet életében és sorsában vannak olyan imponderábiliák, amelyekre nem hat a nemzet és az emberek akarata." Ma alig valaki tudja, hogy ki uralkodott 1821- ben, de mindenki tudja, hogy akkor jött el Tudor Vladimirescu ideje. így van ma is. A miniszterelnök nem vezet. Nem az övé a jövő. Akik ma hatalmon vannak azok strigoiok. (Tudjuk, ezek a folklórlények olyan holtak visszajáró ártalmas lelkei, akik valamilyen okból nem tudtak véglegesen távozni a túlvilágra, és az élőket és állataikat nyugtalanítják. Később, látni fogjuk, meggyilkolt légionáriusokat is neveztek

59