Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Géra Eleonóra: A 18 századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében
Közlemények hoz, hogy értelme legyen egyáltalán a hétköznapi életet és az egyes családok, személyek sorsát vizsgálni. Páratlan szerencse, hogy a két város 18. században keletkezett impozáns mennyiségű és minőségű iratanyaga a közben eltelt évszázadok viharaiban érintetlenül megőrződött. Az iratkezeléssel megbízott városi alkalmazottak a máshonnan - elsősorban az állami szervektől - érkező dokumentumokat, az ezek tartalmára vonatkozó válaszok fogalmazványaival együtt gondosan irattárazták. Az így keletkezett ügyiratokat gyakran az előzményeket ismertető, nagyszámú melléklettel egészítették ki. A pest-budai kancellisták körültekintő eljárása nemcsak a mindennapi ügyintézést tette gördülékenyebbé, hanem a későbbi kutatónemzedékek munkáját is jelentősen megkönnyítette, mivel lehetővé teszi egy adott ügy tisztázását akár más levéltárak anyagának bevonása nélkül. Ez a szerencse azonban egyszersmind hátrányt is jelent, Buda esetében például egyetlen személy karrierjének bemutatásához, egy család generációinak nyomon követéséhez vagy egy bizonyos foglalkozási csoport tagjainak társadalmi megítéléséhez hatalmas irattömeget kell átmozgatni, átolvasni, sőt, soha nem lehet biztosan kijelenteni, hogy minden előkerült. Ezért nem véletlen, hogy az első mikrotörténeti módszereket felhasználó munka nem Budáról, hanem a jóval kisebb Pestről készült. Dümmerth Dezső 1957-ben fogott hozzá az adatgyűjtéshez, ami három és fél évig tartott. 1958-ban felkérték Dümmerthet - szerződést is kötött - a készülő Budapest története című monográfiában való közreműködésre, amiből közelebbről meg nem nevezett okok miatt teljesen kihagyták, kutatási eredményeit nem használták fel.2 A személyi-ideológiai ellentétek mellett utólag valamiféle szakmai-módszertani különbségre is gondolhatunk, mivel az általa használt szemléletmód, a mikrotörténeti megközelítés és a családrekonstitúciós módszerrel készült családi adatlapok az 1975-ben megjelent monográfiába egyáltalán nem kerültek bele. Dümmerth méltatlanul mellőzött kéziratát 1962-ben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye vásárolta meg, de a megjelentetés ismét elmaradt. A kéziratot a két lektor, Wellmann Imre és Sinkovics István támogatásával végül a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztálya adta ki. Az 1968-ban nyomtatásban megjelent változat azonban nem azonos teljes egészében az eredeti kézirattal, hanem annál jóval rövidebb: az adattári rész, a törzslapok anyagának több mint fele, a kézműves- és gazdálkodó polgárság, valamint a zsellérek adatlapjai kimaradtak.3 A színvonalas kötet a török kiűzése utáni Pestre beköltöző új lakosság életviszonyait mutatja be nagy részletességgel az őket körülvevő tárgyi világgal együtt. Az alcím inkább az eredeti célkitűzésre utal, mivel a tulajdonképpeni elemzés elsősorban a betelepülést követő első egykét évtized viszonyaira összpontosít, a későbbi viszonyokra csak utal, kizárólag az adattári rész anyaga öleli fel Mária Terézia uralkodásának időszakát is. Ez a közel száz oldal máig megállná a helyét akár önálló forráskiadványként is.4 A másik nagyobb lélegzetű, hétköznapi élettel foglalkozó munka előbb - 1963-ban 2 3 4 34 Lásd Nagy, 1975., Bónis, 1975. Dümmerth, 1968.11. Uo. 199-289.
