Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Irodalom - Frühneuzeitforschung in der Habsburgermonarchie Adel und Wiener Hof - Konfessionalisierung - Siebenbürgen Herausgegeben: István Fazekas,Martin Scheutz, Csaba Szabó und Thomas Winkelbauer unter Mitarbeit von Sarah Pichlkastner Wien, 2013 (Publikationen der Ungarischen Geschichtsforschung in Wien Bd VII ) (Ismerteti: Oross András)
Irodalom és a tőlük beérkezett jelentések képezik Mihalik Béla vizsgálatának alapját, aki tehát egy pénzügyigazgatási szerv iratanyagát használta fel egyháztörténeti kérdések kibontásához. Az egyháztörténeti részben kiemelendőnek tarthatjuk a szlovákiai kutatók munkái közül a salzburgi származású Ruppert Zöhrer kassai domonkos elöljáró 1790-ben tartott magyarellenes prédikációjának (Viliam Stefan Dóci), és a sze- pességi ellenreformációnak (Monika Bizonková) a vizsgálatát. Az erdélyi részben csak fiatal magyar történészek munkáit olvashatjuk. Cziráki Zsuzsanna a 17. század elejére vonatkozóan vizsgálja az erdélyi szászok és a bécsi udvar döntéshozóinak kapcsolatát, különös tekintettel a nagyhatalmú Melchior Khlesl szerepére. Szirtes Zsófia ugyanakkor az erdélyi szászok és az új Habsburg-hatalom 18. századi eleji viszonyát helyezte munkája középpontjába. A vegyes részben találjuk meg Mátyás-Rausch Petra intézménytörténeti szempontú megközelítését, aki a Szepesi Kamara és az Alsó-Ausztriai Kamara kapcsolatán keresztül mutatja be a nagybányai pénzverde működését. A társadalom legalsó, legmélyebb szegénységben élő rétege jelenik meg a szemünk előtt Sarah Pichlkastner munkájában. Ezt a tanulmányt azért is tarthatjuk fontosnak, hiszen a koldusokról és a társadalom peremén élőkről alig-alig maradt fenn valamilyen forrás a különböző levéltárakban. Éppen ezért a bécsi koldusrendelet és vele ösz- szefüggésben a szegényház létrehozása jó alapot nyújt egy ilyen vizsgálathoz. Bécsben az 1693. évi koldusrendelet megalkotásáig, úgy nevezett kolduló cédula ellenében szabad volt a koldulás, ám azt követően ezt a tevékenységet betiltották. A nemesség ezzel szemben jól reprezentált a levéltári forrásokban, ennek megfelelően sokfajta vizsgálatra ad alkalmat ez a társadalmi réteg. Mégis egy sajátos tanulmányt olvashatunk Kökényesi Zsolttól, aki Joseph von Sonnenfels munkáit dolgozta fel a nemességre koncentrálva. Az államtudományi gondolkodó szemében a nemességet a társadalom második szolgálójává kellene nevelni (az első az uralkodó!). A befolyásos író - aki tevékenységét a Theresianumban fejtette ki - a nemesség, és különösen a magyar nemesség helyét igyekezett minél inkább az udvarhoz közel kijelölni és egyre erőteljesebben az állam szolgálatába állítani. Az udvar mindennapjaiba enged bepillantást Stefan Seitschek munkája, aki az udvari ceremoniális események megjelenését tárta fel a korabeli sajtó tükrében. Habár a tanulmányok témaválasztása eltérő, mégis kijelenthető, hogy rajtuk keresztül bepillantást nyerhet az érdeklődő a különböző közép-európai országokban a megjelölt témakörben folyó történettudományi kutatások homlokterébe állított kérdésekkel. A sorozat szerkesztői és a workshopok szervezői ezzel egy olyan együttműködés útján indították el a fiatal generációt, amely meglehetősen gyümölcsözőnek ígérkezik a jövőben is. Összegezve bízhatunk abban, hogy a fáradhatatlan szervezőmunka eredményeként újabb értékes kötetek látnak napvilágot, amelyek tükrözik a közép-európai közös történelemmel kapcsolatos kérdésfelvetéseket. Oross András 325
