Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Kilátó - Bernád Rita: A romániai egyházi levéltárak a világháló vonzásában
BERNÁD RITA A ROMÁNIAI EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK A VILÁGHÁLÓ VONZÁSÁBAN In the present study is discussed the evolution of ecclesiastical archives in Romania in the last two decades. Years after the political changes in December 1989 the representatives of the historic churches gradually began to pay attention to their written memories, and as a consequence, the arranged collections were one by one opened to the public. In our summary article are presented the archives of the Roman Catholic dioceses - of the Archdiocese of Alba Iulia and its collection centers, the archives of the bishoprics of Oradea, Timisoara and Satu Mare - and the archive collections of the Protestant churches (the Reformed archives in Cluj and Oradea, those of the Unitarian Church and the two collection centers in Sibiu and Brasov of the Evangelical Lutheran Church). Az egyházi levéltárak sorsa az utóbbi két évtizedben A történelmi egyházak tulajdonában maradt és azok igazgatása alatt lévő történeti levéltárak csak az 1989. decemberi forradalmat követő rendszerváltás utáni első évtizedekben kerültek az egyházi vezetés szakmai megfontolása alá. Legtöbbjük - a református egyház kolozsvári és marosvásárhelyi levéltárait leszámítva - az 1990-es évek utolsó éveiben, de inkább az ezredforduló elején került olyan rendezettségi és feldolgozottsági állapotba, hogy azokat kívülállók, tudományos kutatók számára is hozzáférhetővé lehetett tenni. Az ekkor nyilvánossá vált levéltárak új szakintézményként alakultak meg az egyházigazgatási központokban. A raktári terek felújításával és korszerűbb felszerelésével - külföldi, főként németországi és magyarországi pályázati lehetőségeknek köszönhetően -, történész vagy levéltáros végzettségű civil személyek alkalmazásával és az iratanyagok középszintű rendezését követően, sorra nyíltak meg a nagyvilág előtt az addig sokak elől elzárt értékes egyháztörténeti források, amelyek addig Erdély összetett felekezeti társadalmának több évszázados írásos kincseit rejtegették és lehetőségeik szerint, kisebb-nagyobb gondossággal őrizték. Az egy, esetenként két főállású szakszemélyzettel működő levéltárak az irategyüttesek rendezését évekig végezték és napjainkban is végzik. Helyenként anyaországi levéltár szakos hallgatók és levéltáros kollégák önkéntes munkaerőt biztosítottak (pl. a gyulafehérvári érseki és főkáptalani levéltár, valamint gyűjtőlevéltárai rendezésénél), amellyel gyorsították a feldolgozást, de a megyei levéltáraktól nyugdíjba került szakemberek is egyházi alkalmazásuk után nagymértékben hozzájárultak a gyűjtemények szakszerű rendszerezéséhez (pl. a nagyszebeni és a brassói evangélikus gyűjtőlevéltárak esetében). A nyilvánosság számára hozzáférhetővé vált egyházmegyei-, egyházkerületi- vagy gyűjtőlevéltárak néhány éve az anyagbegyűjtésre is fókuszáltak. A raktárak befogadóképességétől függően megkezdhették azt az értékmentő tevékenységet, amelynek köszönhetően biztonságos Levéltári Közlemények, 85. (2014) 289-311. 289
