Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Mérleg - Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása (2011-2014)
Mérleg az utolsó kötet nyomdába kerülése után 70 évvel is nélkülözhetetlen a magyar történettudomány számára. Sándor Imre: Czimerlevelek I—II. A Genealógiai Füzetek szerkesztősége - Lepage Lajos egyet, könyvkereskedés bizománya, Kolozsvár, 1910-1912. Sándor Imre az erdélyi heraldika és címeradományozás tudományos elhanyagoltságára - jogosan - hivatkozva az ottani címereslevelek adatait gyűjtötte össze. A kiadvány értékét növeli, hogy nem csak a közgyűjteményekben, így az Erdélyi Nemzeti Múzeumban, a Székely Nemzeti Múzeumban, a vármegyei, városi levéltárakban, kollégiumi könyvtárakban őrzött anyagot vizsgálta, hanem lehetőség szerint a magánkézben lévő armálisokat is felkutatta és feldolgozta (mintegy 100 darab ilyet közöl). A két megjelent kötetben összesen 291 darab, az 1551-1660 közti évekből származó, eredeti vagy másolatban, kivonatban fennmaradt, zömükben erdélyi fejedelmi adománylevelet közöl időrendben. Egy-egy armális esetében - Aldásy munkájához hasonlóan, talán azt mintául tekintve - röviden összefoglalja az oklevél alapvető adatait, közli a címerleírás és az esetleges narratio átírását, ha volt, a kihirdetés helyét és idejét, hozzáfűzi megjegyzéseit, végül utal az esetleges vonatkozó szakirodalomra, illetve az armális lelőhelyére. E munka szintén közli az adományozott címerek képeit, de a Magyar czimeres emlékek felfogásától eltérő elvek alapján. A szerző deklaráltan nem törekedett a címerfestmények precíz reprodukálására, hanem azok, vagy hiányuk esetén a szöveges címerleírás alapján egy lehetőleg heraldikailag pontos, színtelen rajzot - címerrekonstrukciót - készíttetett mindegyik oklevélhez. Előnye a kötetnek, hogy rendelkezik névmutatóval. Sajnos e munka is befejezetlen maradt, a szerző saját bevallása szerint mintegy 1500 darabra rúgó armálismásolat-gyűjteményének csak kisebb része láthatott napvilágot. Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei a Magyar Országos Levéltár címereslevelein - Wappen aus fünf Jahrhunderten auf Wappenbriefen im Ungarischen Staatsarchiv. Babits Kiadó, Szekszárd, 1999. (első kiadás: Corvina Kiadó, Budapest, 1987) Az „Áldásy" utolsó kötetének megjelenése után bő félszáz évig nem került sor újabb átfogó, címereslevelekkel kapcsolatos munka elkészítésére, ami nem is oly meglepő annak fényében, hogy a szocializmus éveiben a heraldika „feudális áltudománynak" minősült, és így nem is támogatták annak művelését. Nyulásziné Straub Éva már a korszak legvégén gyűjtötte össze kétségkívül reprezentatív kiadványa anyagát, amely, mint az a címválasztásból is kitűnik, nem is igazán a címereslevelekkel, mint inkább az azokon található címerfestményekkel foglalkozik, tehát kimondottan heraldikai témájú, ám távolról sem csak a szakmának szóló munka. A kötet tehát a Magyar Országos Levéltárban őrzött címereslevelekben adományozott és meg is festett címerek közlésére készült, címerrekonstrukcióra Sándor Imrével szemben nem vállalkozott. Száz darab, esztétikai és heraldika194
