Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Forrásközlések - Sz. Nagy Gábor: Dokumentumok a Tájékoztatásügyi Minisztérium működéséhez
Sz. Nagy Gábor: Dokumentumok a Tájékoztatásügyi Minisztérium működéséhez zömbös az, hogy a külföldi közvéleményben mennyire sikerül ellensúlyozni a magyar és nemzetközi reakciós erők propagandáját az újjáalakuló dunai államok ellen (hogy többet ne mondjak), másrészt a közvélemény egy nem jelentéktelen része az ellenünk megnyilatkozó hangoknak nem annyira politikai és történeti okoknak, mint inkább annak tulajdonítja, hogy az új rendszer, respektive a kommunista párt nem akarja támogatni a külföldi jó hírünket. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban ilyen tájékoztatásra egy propaganda minisztérium kevéssé alkalmas. Ezért a VOKS és a British Council, vagy az Alliance Francaise mintájára az Új Magyarország néhány munkatársával együtt kidolgoztuk egy Kossuth intézet munkatervét, amelynek egész programját tudomásom szerint Boldizsár Iván már át is nyújtotta Rákosi elvtársnak. A terv kidolgozásán kívül erősen elfoglalt az is, hogy az Új Magyarországnál a Párizsban levő Boldizsárt kellett helyettesítenem. Én Bognártól vártam a további lépéseket, amennyiben a velem való szándéka komoly. Ő pedig közben barátaival közölte, hogy - ha ez politikailag lehetséges lesz - engem akar a minisztériumban államtitkárnak. Előbb azonban megvárja Boldizsár hazaérkezését és tanácsát, mert őt tartja a tájékoztatásügy legtapasztaltabb szakértőjének, de ő az államtitkárságot úgysem vállalja. Csakugyan Boldizsár Párizsból felhívott telefonon, és közölte, hogy Bognár, mivel saját bevallása szerint nem ért a dolgokhoz, engem, e jelentés íróját szeretne odavenni államtitkárnak, csak Boldizsár hazaérkezését várja. Boldizsár a következő héten hazaérkezett, és a miniszternek megemlítette (be nem mutatta) a Kossuth intézet tervét. Bognár ismét kijelentette, hogy engem szeretne államtitkárnak, vagy ha nem megy, legalább a belföldi osztály élére. Tudomásom szerint a T.M.-nak Kállai elvtárs után nem maradt megüresedett állam- titkári helye. Akármilyen hihetetlenül is hangzik azonban, engem az egész kérdésben a magam esetleges államtitkári vagy osztályvezetői pozíciója sokkal kevésbé izgat, mint az feltehető volna. Ellenben igen kellemetlen színben tüntetheti fel a magam párthűségét az, hogy engem kisgazda oldalról óhajtanak pozícióban látni. A magam részéről semmiféle érdemi tárgyalásba nem mentem bele, de éppen az említett okokból már régebben jelentéstételre jelentkeztem Rákosi elvtársnál. Tudom, hogy a párt eddig egyáltalán nem vetett súlyt a minisztériumra mint tájékoztatási szervre. Magam - mint előbb említettem - mind külföldi, mind belföldi vonatkozásban jelentéktelen politikai eszközt látok benne. Ez azonban természetesen politikai megítélés kérdése. Mindenesetre egy ilyen apparátusnak megvan az a veszélye, hogy ellenséges kezekre kerülve bumeránggá válhatik. Vagyis a kérdés személyi kérdés és kommunista aktivitás kérdése. Boldizsár Iván örömmel látná, ha az esetleg megvalósuló Kossuth intézet vezetésében való részvétel mellett a T.M.ban is elvállalnám a legmagasabb pozíciót, amit Bognár kínál, vagy amit az adott helyzet lehetővé tesz. Én azonban a párt tudta és jóváhagyása, esetleges utasítása nélkül nem tárgyalhatok. Ezért kérem a helyzet tudomásul vételét és a párt utasítását. Budapest, 1947. január 16. Szabadság! dr. Czímer József a Tájékoztatásügyi Minisztérium segédtitkára és az Új Magyarország belső munkatársa. PIL 274. f 23/21. ő.e. 177
