Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Forrásközlések - Sz. Nagy Gábor: Dokumentumok a Tájékoztatásügyi Minisztérium működéséhez
Forrásközlések a minisztertanácson olyan segítségre volt szüksége, aki a kisgazda álláspontot határozottan tudja képviselni, de a baloldal felé is posszibilis. Bognár hivatalba lépése után - még mindig Rubletzky információja - Balogh megpróbálta azonnal rátenni a kezét a minisztérium ügyeire és Vidort106 akarta odaültetni Bognár nyakára. Bognár ezt erélyesen elhárította. Bognár most - a minisztériumon belül és kívül - megfelelő embereket keres, akikkel egy hivatásának megfelelő koalíciós tájékoztatási szervet építhet ki. A jelenlegi emberek közül sokat félre szeretne állítani, vagy át akar helyezni. Jobbról és balról egyformán. (pld. Gál elvtársat is és Wimpffen Iván bárót is.) Csakhogy szakembert nehezen kap. Különben is kommunisták nélkül nem rendezheti be a minisztériumot. Engem (e jelentés íróját) az Új Magyarországból ismer, különben is többen pld. maga Rubletzky, (akit én 1944 őszéről ismerek) felhívták a figyelmét rám. Most tehát Bognárnak az a szándéka, hogy engem komoly pozícióba tesz és reparálja azt a „méltánytalanságot" ami velem a kinevezések során történt. Mi hát az én álláspontom? Én azt feleltem, hogy ezen gondolkozni kell. Ha a miniszter akar valamit majd szólni fog, nekem valószínűleg feltételeim lesznek és sok minden függ attól, hogy ő ezekre hogyan reagál. Vagyis ki akartam térni egyrészt minden konkrét válasz alól, másrészt nem akartam belemenni a minisztérium ügyeinek részletes tárgyalásába. Másnap a taggyűlésen minderről beszámoltam az elvtársaknak. Felhívtam a tagság figyelmét arra, hogy bár nem látszott úgy, de lehetséges, hogy valami provokációról van szó, esetleg olyan formába, hogy a kommunistákat egymás ellen akarják ugratni: talán engem akarnak Gál helyére tenni, hogy így az én esetleges személyi ambícióimon keresztül szembeállítson bennünket egymással. Kértem a pártcsoport tagjait, hogy egységesen foglaljanak állást a várható helyzet minden eshetőségére vonatkozóan. Kerékgyártó elvtárs javaslatára az elvtársak úgy döntöttek, hogy amennyiben az információ csakugyan komoly és a miniszter akármilyen előléptetést vagy pozíciót kínál, mert Gál elvtárs ügye előbb-utóbb mégis pozitíve elintéződik. A továbbiakat egyelőre várjuk ki. Másnap Nádas közölte velem, hogy a miniszter kér, menjek be hozzá. Egyben értésemre adta, hogy Bognár az ő (Nádas) javaslatára jóvá akarja tenni a kinevezésemnél történt igazságtalanságot. A miniszter soron kívül fogadott. Bevezetőben elmondotta, hogy értesülése szerint én több tervezetet nyújtottam be a belföldi tájékoztatás munkaprogramja ügyében Balla miniszterhez, ami azonban elsüllyedt valamelyik fiókban. Rendelkezésére tudnám-e bocsátani ezeknek egy másolatát. Közöltem, hogy másolatom nincs, de egy példánynak kell lenni Réczeinél, az elnöki osztály vezetőjénél. Erre ő elővett egy tervezetet, amelyet Réczei, mint sajátját nyújtotta be neki, de mint kiderült, a törzse az én régi javaslatom. Réczei a szoc. dem párt tagja, jelenleg az ő kezében vannak Gál elvtárs ügyei is. Én kézzel fogható tapasztalatok alapján kezdettől fogva, jórészt hiába - hívtam fel az elvtársak figyelmét, hogy Réczei egyike a Ház legveszélyesebb hintázóinak. A továbbiak során Bognár elmagyarázta nekem, mi az ő helyzete a pártjában, szerinte a pártja őt határozottan támogatja a minisztérium aktiválásában. „A pártnak bizonyos mértékig szüksége van rám - mondta -, és nem érdekük, hogy hagyjanak, hogy u. m. a becsület mezején elvérezni." Ő meg fogja kapni azt a keretet, amit Baliának nem adtak meg. Ezzel kapcsolatban pedig hadd közölje velem, hogy ő ismeri az én képességemet, képzettségemet és partizán érdemeimet, tudja, hogy kommunista vagyok és sok jót hallott rólam. És módjában van ezt az inkább nevetséges, mint bosszantó sérelmet, amely 106 főbb acjat nem á]it a rendelkezésünkre. 174
