Levéltári Közlemények, 85. (2014)

Forrásközlések - Sz. Nagy Gábor: Dokumentumok a Tájékoztatásügyi Minisztérium működéséhez

Forrásközlések

teremteni a népben azt a hangulatot, amely a közös munkát lehetővé teszi. Nemcsak az inflációnk unikum Európában. Minden ismerője a mai Európának egybehangzóan állítja, hogy nincs még egy ország, amelynek lakóiban olyan kevés közösségérzet volna, mint a magyarokban. Némi túlzással azt lehetne mondani, hogy ma az egyetlen igazán reális összetartozás-tudata a népnek az elmúlt kormányzatoktól kapott soviniszta nevelés irracionális, tehát irreális hazafisága. A pártok természetüknél fogva azt kell, hogy hangsúlyozzák, ami őket más pártoktól elválasztja, és még egyes osztályokon belül is ellentétek kihangsúlyozására kerül sor. Szükség van tehát egy olyan szervre, amelyik a közösségérzet és a felelősségtudat biztosítására éppen azt igyekszik tudatosítani, aminek az ország dolgozó népét össze kell fűznie. A jugoszláv parasztnak legtöbbször hiába kínál a feketéző egy-egy terményéért többet, mint amennyit a szövetkezettől kap, mert tudja, hogy az ideiglenes nyereségre valójában rá fog fizetni. A mi népünk ezt az egymásrautaltságot nem érti és könnyen félrevezethető. Az első feladat tehát, a népben megteremteni a koalíciós kormányzás értelmi és érzelmi hátterét.

2/ A koalíció, úgy látszik, a válságok után eljut oda, hogy megállapodik egy hosz- szabblejáratú kormányprogrammban és annak végrehajtási módozataiban. Egyik-másik feladat ezek közül olyan, hogy a nép segíteni akarása nélkül nehezen lesz végrehajtható. Ilyen például a stabilizáció, az esetleges közigazgatási reform stb. Ezenkívül azonban adódhatnak olyan helyzetek, amelyek a demokrácia politikájának akceptálását a nép részéről rendkívül megnehezítik és annak folytatását hosszú időre akadályozhatják. így például egy esetleges teljes kudarc a békeszerződéseknél, helyesebben a közvéleményben táplált remények teljes meghiúsulása. Ezekben az esetekben a minisztérium feladata a közvélemény eredményes felvilágosítása és a közreműködés biztosítása. Előadódhatik az az eset is - és erre is van nem egy példa - hogy a közvélemény akár spontán bizalmatlanságból, akár sugalmazásra hozzá nem értő igazságtalan és rosszindulatú kritikával illeti a kormány egyes intézkedéseit, esetleg szándékait. A minisztérium feladata ilyenkor a szakszerű szempontok megvilágítása, egy értelmes és jóindulatú közvélemény és kritika kialakítása. Mert hogy a minisztériumnak feladata ilyenkor nem a kritika elhallgattatása, hanem a bírálat komolyságra és felelősségre nevelése [!], az természetes, de a minisztérium felelősségtudatán múlik, ez mennyire sikerül. Aztán nem szabad elfelejteni, ha mi hallgatunk is, az ellenség mindenképen él a propagandával és gyakran jól él vele. A suttogó propaganda hatálytalanítása nem rendészeti probléma, hanem tevékeny és friss felvilágosítás kérdése.

3/ Gyors nevelő, felvilágosító és tájékoztató munka. Kunmadaras és hasonló, külföldön is feltűnést keltő jelenségek mutatják a múlt elképesztő rombolását. A kultuszminisztérium munkája azonban e téren kézzel fogható gyümölcsöt csak a jövő nemzedékében, legjobb esetben is csak hosszú évek múlva hoz. A lapok - és ez a minisztérium minden feladatára vonatkozik - nem végezhetik el a szükséges munkát a tájékoztatásügyi minisztérium helyett. Aki a lapokra akarja ezt a munkát bízni, az jellegzetesen fővárosi értelemmel gondolkodik - és még a fővárosra nézve sincs igaza. Először is Kunmadarasra alig megy lap, de még az olyan munkáscentrumokban, amilyen mondjuk Mecsekszabolcs, ott sem jutnak laphoz az emberek. De meg a lapokba bekerülhet részben helytelen és ezért néha egészében kártékony szempont is, sőt becsempészheti mondanivalóját egy fasiszta reakció is. A legfőbb baj azonban, hogy a szervezetlen, nem szisztematikus munka ritkán eredményes és nem ellenőrizhető. Ezért nem bízható a felvilágosító munka társadalmi egyesületekre sem. Éppen úgy, ahogy komoly szociális haladás, csak haladó szociálpolitikával és nem karitatív egyesületekkel érhető el, ugyanúgy eredményes felvilágosítás, csak szervezett munkával és nem társadalmi egyesületekre bízva lesz eredményes. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy akár karitatív, akár társadalmi egyesületek ne tudnának hatékonyan közreműködni a feladatok

166