Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században

Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században

dókban nem hagyatkozott az adók beszedésére, a földesúri haszonvételekre és a kisebb regálék hasznára. Már legkorábbi írott emlékeink sokoldalú gazdálkodásáról és annak jól bevált gyakorlatáról tesznek bizonyságot. A folyamat pontos bemutatására itt nem nyílik lehetőség, csupán arra gondolhatunk, hogy a sokoldalú és összehangolt gazdálkodás tényét, néhány esetben pedig ennek volumenét dokumentáljuk. Az ebből származó haszonra sok esetben lehet utalni, de nehéz ennek a bevételeken belüli méretét, arányát pontosan megbecsülni, még kevésbé pénzben meghatározni. Valójában állíthatjuk, hogy a kecskeméti magisztrátus olyan kiterjedt gazdálkodást folytatott, mint egy korabeli átlagos főúri majorság. Ezen belül jószerivel csak a növénytermesztés hiányzott, de a gabonatized és a bordézsma révén olyan tömegű terményhez jutott, amely nemcsak vetekedett egy több falura kiterjedő főúri birtok, vagy egy majorság hozamával, hanem legtöbb esetben számottevően, olykor többszörösen meghaladta azt. Érthetően nemcsak a termelő tevékenységre, hanem az értékesítésre is évenként számos példát találunk.124

A város kocsmájában olyan mennyiségű borseprő gyűlt össze időről időre, hogy ennek saját üzemben történő lepárlása a tanács számára célszerűnek bizonyult. A pálinkafőzés és annak értékesítése valójában ugyancsak a magisztrátus monopóliuma volt.

A korabeli állattartás ha nem is a legjövedelmezőbb, de a hétköznapokban egyik legfontosabb ágazata kétségtelenül a juhászat volt, mivel termékeit nem csupán sokoldalúan tudták hasznosítani, hanem több tekintetben egyenesen nélkülözhetetlenek voltak. Ezért a tanács folyamatosan jelentős számú nyájat tartott. Tudjuk, hogy 1629-ben miként határozták meg Gergely juhász konvencióját, majd 1649-ből és 1657-ból a fejős juhász béréről maradt adatunk.125 Tehát aligha kétséges, hogy a város már az 1660-as évekig folyamatosan tartott juhnyájat. Mivel pedig 1662-től megszakítás nélkül áll rendelkezésünkre különféle hivatalos feljegyzés, a város juhászatának formálódását már részleteiben ismerjük. „Anno 1663. die 6. Augusti. Adtunk az juhászok eliben 17 kost, 2 kosbárányt. Item 4 kosbárányt. Die 26. Octobris. Szent Dömötör napkor az város juhait megszámlálván és megbillegözvén, az örege volt 293, id est kétszázkilencvenhárom. A bárányok, melyeket billeg alá vöttünk 52. Mindenestül 345. Azután is hajtottunk oda 15 öreg kost, öt kosbárányt,"126 A háborús évek alatt a juhászat mindig sokat vesztett. A közállapotok javulásának hatására azonban valóságos felvirágzás tapasztalható: „Anno 1696. die 31. 8bris. Az nyájjuhász eleibe ment juh nro. 1889, báránnyal együtt." Az állomány hasonló maradt a következő években is: 1703-ban pedig „Az juhok száma: kosok, ürük, toklyók 1066, fias juhok 449, bárányok 382."127 A laktációs időszakban célszerű volt saját „sajtnyomó házat" fenntartani. A kimustrált jószágokat a városi mészárszékben értékesítették.

124 „Eladván a becsületes] város 6 jármos ökreit...” MNL BKML IV.1510.Í. 1691. 78. Ennek a területnek az alaposabb bemutatása ugyancsak egy önálló feldolgozás keretein belül történhet meg.

125 Szabó, 1986.111-133. Nem árt utalni arra, hogy a város önálló ménest is tartott. Rusvay, 1976.

126 MNL BKML 1V.1508.C. 1662. 202., illetve MNL BKML IV.1504.m. Robotlajstrom, 1663.120.

127 MNL BKML IV.1508.C. 1696. a kötet lapjai számozatlanok. MNL BKML IV.1508.C. 1703. 283.

91