Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Közlemények század második felében alig akadt igazán békés időszak, az adók összege valójában kétszeresére emelkedett. Természetesen figyelembe kell azt is vennünk, hogy ez idő alatt a lakosság száma is erőteljesen növekedett. V.2. A földesúri haszonélvezetek A summa adózás felvállalása révén a mezőváros természetesen megszerezte a földesúri haszonélvezeteket. Ezek között fontossági sorrendet nehéz meghatározni. A készpénz bevétel növelését alighanem a bordézsma szolgálta leginkább. Nem kevésbé fontossá vált a másik haszonélvezet. Minden korábbi feltételezéssel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy Kecskeméten a szántóföldi növénytermesztés a 17. század második felében lényegesen szélesebb körű volt, mint amit a szak- irodalom eddig feltételezett. Tekintettel arra, hogy a beszedett gabonadézsmát a tanács nem értékesítette, hanem részben ebből fedezte a törököknek a várossal szemben támasztott különféle követeléseit, kisebb részben pedig saját konyhájának az ellátását, ennek részletesebb bemutatásától itt eltekinthetünk. V.3. Város regálé jövedelmei A mezővárosi jogok újabb meghatározó eleme volt az ú. n. kisebb regálék birtoklása. Ezek az oppidum számára biztosították kocsmatartás, húsmérés (mészárszéktartás), vásártartás és a malomtartás monopóliumának a haszonélvezetét. Kétségtelen, hogy a tanács birtokában levő regálék közül az egyik legféltettebb — mert a leginkább jövedelmező — a kocsmatartás volt. Az kétségtelen, hogy Kecskemét a bormérés monopol jogával már a 16. században következetesen élt. A legkorábbi jegyzőkönyv első lapjain két alkalommal is rögzítettek a városi kocsma működésére utaló bírói döntéseket, melyeket régi városi statútumok alapján hoztak meg: „Balogh Ferencznél Walo Tóth András Maradoth bírságon illyen dologért, hogj az Caplarral ben linókkal meg háborodott [társaival együtt a csaplárral összekülönbözött]: adót birsagoth fr. 6." Néhány sorral lejjebb: „Korcsmái garázdálkodásért bírság 6for[int], ki megy belőle a hiteset, pálcapénz, szitil pénz."120 A bormérés előjogának védelmében hasonló körültekintéssel és szigorral jártak el a század derekán is. Ezt igazolják a kurtakocsmák tarása miatt gyakorta kiszabott igen jelentős összegek. Kecskemét a vásártartás jogát már a 14. század végén megszerezte, és a 17. században már három országos vásár megtartására volt jogosult. A hosszú évszázadokon át a nagyállattartásra alapozó mezőváros és a Homokhátságon lévő kisebb-nagyobb települések számára árucseréjük lebonyolításához elengedhetetlenül fontosak voltak az itteni hetipiacok és az országos vásárok. Ezek megtartásával kapcsolatosan a magisztrátusnak rendszeres kiadásai voltak, de ezek nagyságáról nem maradtak adatok. A vásárbíró a beszedett összeggel folyamatosan gazdálkodott, bevételeiből a város konyhájára stb. rendszeresen vásárolt. Az év végi elszámolások során csak az így megmaradt, éppen kezében levő, átadott 120 Iványosi-Szabó, 1996. 25., 29. 88
