Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században

Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században

nyebb céhmesterek, céhtagok voltak ők. Az viszont biztos, hogy a gazdáknak ebből a legszegényebb, vagy legalábbis egzisztenciális szempontból legbizonytalanabb csoportjából is választottak folyamatosan az esküdtek közé 5-6 személyt. A kisbirtokosok már szinte kivétel nélkül név szerint feltűnnek a különféle nyilvántartásokban. Esetükben feltűnő, hogy az 1690-es években számuk, arányuk alaposan lecsökkent. A középbirtokosok esetében viszont ennek éppen az ellenkezőjét látjuk. E változás mögött kétséget kizárólag az húzódik meg, hogy az egykor gazdagnak minősült esküdtek sora korábbi vagyonának tetemes részét elvesztette, és így kerültek át egy másik statisztikai rovatba. Ha csak a számokat tekintjük, a gazdag családoknál a statisztikai adatok alapján alig észrevehető változás mutatkozik, valójában az 1660-as években még minden negyedik, az 1690- es években pedig minden második gazdag családfő esküdt volt. Ezek az adatok részben azt jelzik, hogy mindvégig komoly társadalmi presztízse volt ennek a választott tisztségnek, részben pedig azt, hogy a közép- és kisbirtokosok igen figyelemre méltó arányban jutottak ebbe a testületbe. Aligha kétséges, hogy érdekeiket valamilyen formában az egész korszakon belül közvetlenül tudták képviselni.

Ha paraszti demokráciáról a mai értelemben nem is beszélhetünk, azt feltétlenül megállapíthatjuk, hogy ez a két, középkorra visszanyúló testület lehetővé tette, hogy a mezőváros lakosságának nagyobb része közvetlenül jelen legyen a közösség sorsáról hozott döntéseknél, és azt már számuk, tömegük révén is számottevő módon befolyásolni tudta.

A magyar alsó szintű közigazgatáson belül a városok és a mezővárosok legfőbb irányító testületé a középkor végétől a tanácsok voltak. Kecskeméten ennek működésére utaló első írott emlékünk — miként erre már utaltunk — 1423-ból való. Ez a szervezet tudatosan törekedett arra, hogy a térségben az oppidum jogait bővítse, lehetőségeit minél teljesebben kihasználja. Aligha kétséges, hogy a 14. század utolsó harmadában a vásártartási jogot már ez a testület szerezte meg. Kétségtelen, hogy a tanács a 16-17. században is valódi testületként működött. Még a kádi itt tartózkodásakor is a vádemelés során „a bizonyítási eljárás lefolyása mindig 'warasunkbelj eskütt birák polgárok... jámbor személyük élőt löt ez dologit, azok előttit wallottak a tanúk.. ,"38

Tehát a jegyzőkönyvek azt tanúsítják, hogy az alsó fokú bírói döntésekben és a kisebb horderejű közigazgatási határozatok meghozatalában a főbírón és a jegyzőn kívül az esküdtek egy szűkebb csoportja vett részt. Számuk általában 8 és 12 fő között változott. Ezt a csoportot, ezt a testületet a korabeli terminológia tanácsként említi. Valójában a későbbi belső tanács korai formájának tekinthetjük. Bár ez nem volt formailag pontosan determinálva, de évtizedenként kigyűjthető annak a 10-15 esküdtnek a neve, akik az esetek nagy részében a döntés hozatalakor jelen voltak. A kilencvenes években összesen 35 személy neve tűnik fel a „belső tanács" működése, döntéshozatalai során. Közülük tíz fő csak egy-egy alkalommal, újabb tíz fő két-két esetben vett részt a határozat meghozatalában. Tekintettel arra, hogy sem az esküdtek, sem a választott tisztségviselők munká38 Schwab, 1939.13. és 18.

53