Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Irodalom - Seewann, Gerhard: Geschichte der Deutschen in Ungarn, Band 1: Vom Frühmittelalter bis 1860; Band 2: 1860 bis 2006.
Irodalom Gerhard Seewann szerint az 1983 és 1989 közötti hat évben zajlott a magyarországi németek rehabilitálása és helyzetük liberalizálása. Nemcsak Aczél György „bocsánatkérésében" érhető tetten az új korszak, de például az 1985. évi iskolai törvényben is, amely megteremtette a jogi lehetőségét a kétnyelvű oktatási rendszernek. A fejezet végén a szerző a magyarországi németek identitásával kapcsolatos kérdéseket elemzi a rendszerváltozást megelőzően. Az egyes típusok megállapításánál a kétnyelvűség és egynyelvűség, az etnikai és politikai, állami, kulturális hovatartozás, önazonosítás is fontos szerepet kap. Seewann alapvetően négy típust („Hungarus", „népi", „félig magyar", magyar „német háttérrel") és ezek variánsait különíti el. Az 1989-1990. évi rendszerváltozást követően jelentősen megváltozott a hazai nemzetiségek helyzete és lehetőségeik is kitágultak. Az önrendelkezés határozza meg a nemzetiségekkel kapcsolatos igazgatást. Gerhard Seewann kézikönyvének második kötete 415 oldalon hat fejezetben tárgyalja a magyarországi németek történelmét. A leíró, elemző részekhez a szerző 1145 hivatkozást használ. Hasonlóan az első kötethez, a törzsanyagot a VII. fejezetben közel 100 oldalon 23 forrás közreadása kíséri. 12 oldal terjedelmű a felhasznált források jegyzéke és meghaladja a 100 oldalt az irodalomjegyzék (átlagosan 18 szakirodalmi adattal oldalanként). Nem igazán tudtam eldönteni, hogy segíti-e az olvasót, vagy éppen hogy akadályozza az a megoldás, miszerint az első kötetben közreadott forrás- és irodalomjegyzék teljes egészében megegyezik a második kötetben közreadott dokumentum- és könyvészeti adatokkal. Érzésem szerint talán szerencsésebb lett volna az egyes kötetek tematikájához igazítani a jegyzékeket. A két kötet olvasása közben végig kísértett az érzés, hogy a szerző helyenként korábbi munkáit, tanulmányait dolgozta át és szerkesztette egy könyvbe. Ez önmagában nem lenne probléma, hiszen így épül fel egy életmű. Mégis, időnként nagyon erősen érződik az esetlegesség, és ezzel sérül a kötet egysége. Vannak részek, amelyek alaposabban kidolgozottak más fejezetekhez, témákhoz képest. Egy kissé olyan érzésem is volt, mintha a köteteket nagyon gyorsan ki kellett volna adni (talán a kiadó sürgetése vagy pályázati elszámolás miatt) és ezáltal „befejezetlenül" hat a mű. Mindez kevésbé a tartalomra, inkább a szerkesztésre vonatkozik. Egy kevés időráfordítással jobban egymáshoz lehetett volna illeszteni a kevésbé koherens részeket. Hatásosabb forrásgyűjteményt lehetett volna összeválogatni, és forráskritikailag közreadni, és részletesebb térképekkel, statisztikákkal (szemléletes diagramokkal) lehetett volna felszerelni a köteteket. A két vaskos kötet nyilvánvaló szintézise Gerhard Seewann négy évtizedes kutatásainak, szakértelmének. Nem alapkutatás, hanem mindazon ismereteknek az összeállítása egy könyvben, amit a magyarországi németekről tudni kell, tudni érdemes. Kritikus megjegyzéseim ellenére is fontos, sőt meghatározó kiadványnak tartom Gerhard Seewann munkáját, amely sokáig alapvető kézikönyve lesz a témával foglalkozó kutatóknak éppen úgy, mint azoknak az egyetemi hallgatóknak, akik magas fokon akarnak megismerkedni a magyarországi németek történe264
