Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Irodalom - Seewann, Gerhard: Geschichte der Deutschen in Ungarn, Band 1: Vom Frühmittelalter bis 1860; Band 2: 1860 bis 2006.
Irodalom A magyar nemzeten belül évszázadokon át szoros egységben éltek a nemzet gerincét adó magyarokkal együtt a csatlakozott és betelepült, betelepített nációk. Voltak olyan csoportok, amelyek asszimilálódtak, „felolvadtak" a magyarságban, és voltak olyanok is, amelyek mindvégig megőrizték identitásukat, ezzel is gazdagítva az anyanemzetet. A magyarság közeli rokonok híján befogadó nemzet, azonban sajnos időnként az is előfordult a történelmünkben, hogy ellenségként üldöztük a nálunk letelepült, hazára lelt idegenből érkezettet. Ahhoz, hogy önmagunkkal tisztában legyünk, saját múltunkat megértsük és feldolgozzuk, alaposan ismernünk kell az egy hazában velünk együtt élő népek — a németek, a jászok, a kunok, a zsidók, a cigányok, a románok, és a többi, a Kárpát-Medencében a magyarsággal együtt élő, dolgozó, harcoló és itt eltemetett nációk — történetét is. Gerhard Seewann ehhez járult most hozzá a magyarországi németeket illetően. A kötetek egyetlen „hibája", hogy egyelőre csak németül hozzáférhetőek, de nagyon bízok egy szakértő fordításban és a minél szélesebb magyarországi, akár iskolai terjesztésben! * * * Az első kötet terjedelme 540 oldal, és a kora középkortól 1860-ig kíséri végig a németek történelmét Magyarországon. A könyv 12 fejezetre oszlik, ebből az első nyolc a történeti leíró rész 341 oldalon. A szerző a bevezetőben összefoglalja céljait, a téma határait, a kutatás jelenlegi helyzetét és a feldolgozás módszereit. Seewann tisztázza az olvasó előtt, hogy egy olyan kézikönyvet kíván letenni az érdeklődők elé, amely a téma tudományos igényű feldolgozásainak szintézisét adja. Világosan látja ugyanakkor mindazokat a korlátokat is, amelyek feldolgozását behatárolják (pl. a történelem során változó tér és csoporthelyzet). Az első kötet az együttélés nyolc évszázadát öleli fel, szemben a mintegy másfélszáz év történelmét tartalmazó második kötettel, de mindenképpen egyet kell érteni a szerzővel, aki az 1860-as évet választotta korszakhatárnak, mivel a neoabszolutizmus összeomlása a Habsburgokat és a magyarokat új alkotmányos alapok kialkudására kényszerítette. A kötet második fejezete a középkort tárgyalja. A szerző nagyvonalakban ismerteti a magyar-német kapcsolatok alakulását a korai- és virágzó középkorban. Egyáltalán nem tér ki az első Árpádok és a száli frank dinasztia (II. Komádtól V. Henrikig, 1027-1125) ellenséges viszonyára, amikor is a német császárok időről időre eredménytelenül megkísérelték a fiatal Magyar Királyság meghódítását, alávetését. Számos példával alátámasztva dolgozza fel a befogadó Magyar Királyság, az Árpádok telepítési politikáját. Részletesen kitér az erdélyi szászok és a felső-magyarországi, szepességi németek betelepülésére, az uralkodók mellett a földesurak telepítéseire is. A városok, a polgárság kialakulásában a németeknek meghatározó szerepük volt. Seewann ismerteti a magyar városok német jog szerinti fejlődését, elemzi a városi jogok, a városi igazgatás és a céhek működését. 254
