Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Irodalom - A veszprémi káptalan 1727. és 1755. évi urbáriumai
Irodalom említik az 1727. évi urbáriumot, Lovas helységben 1760. évi urbáriumra emlékeznek, de azt is vallják, hogy korábban, 1727-ben volt kontraktusuk, míg Alsóörsön sem urbárium, sem kontraktus létéről nem tudnak, a parasztok emlékezete szerint szokásjog volt náluk korábban is a meghatározó.4 Azt tudjuk a jelen kötetből, hogy volt a példaként említett településeknek urbáriuma 1727-ben, később vagy nem emlékeztek rá, vagy kontraktusnak vélték. Ennek számtalan oka lehet, - ezt most nem kívánom részletezni - egyet viszont egészen biztosan bizonyít, hogy volt értelme a kötet megjelentetésének, hiszen ha csak ezt a kis adalékot nézzük, is tudott új információval szolgálni. A kötet közli még a káptalan Veszprém, Zala és Somogy megyei birtokainak 1755. évi urbáriumát is. Az urbárium kibocsátását a Veszprémben összeült úriszék a következőképpen indokolja: „bármely lerovandó adóknak és szolgálatoknak biztos normát és módot" akartak szabni, vagyis a későbbi úrbérrendezéshez hasonlóan egységesíteni akarták a jobbágyok terheit. Az urbárium megyénként írja össze a jobbágyok kötelezettségeit latin nyelven, kiegészítve a magyar nyelven íródott levelekkel, panasz- és ítéletlevelekkel. A kötet bevezető tanulmányában az 1755. évi urbárium kapcsán megjegyzik a közreadók, hogy „úgy tűnik, hogy az 1755-ös regulációt nem minden településen vezették be, legalábbis a Veszprém megyei káptalani falvaknak az úrbéri kilenc kérdőpontra adott válaszai szerint" (XXIV. oldal). Ezt a megállapítást azzal egészíteném ki, hogy nemcsak a Veszprém megyében, hanem a Zala megyében lévő káptalani falvakra is igaz ez a kijelentés. Az 1755. évi urbárium szerint a veszprémi káptalanhoz 14 zalai falu tartozott: Felső- és Alsóörs, Lovas, Paloznak, Csopak, Füred, Szőllős, Nagypécsely, Vászoly, Kisfalud, Páhok, Merenye, Újlak, Garabonc. Az úrbérrendezés irataiban nem találtam meg Csopak és Újlak kilenc kérdőpontját. Fürednek több birtokosa is volt, és két kilenc kérdőpont került elő: az egyik a tihanyi bencésekhez tartozó birtokrészről, a másik a gróf Esterházy Károly birtokában lévők bevallása. A káptalan jobbágyinak vallomása a megyei iratok között nem maradt fenn, elképzelhető, hogy a káptalan iratai között megvan. A többi, itt felsorolt helység közül Paloznakon és Szőllősön emlékeztek egy 1727. évi kontraktusra és egy 1760. évi urbáriumra, Garaboncon csak az 1727. évi kontraktusra, Lovason az 1760. évi urbáriumra, Vászolyon és Kisfaludon csak szokásra év megadása nélkül, Páhokon, Alsó- és Felsőörsön kontraktusra, de itt sem tudható meg, hogy azt mikor kötötték. Merenyén 1768-ban egy 50 évvel korábbi kontraktusról vallanak a parasztok, elképzelhető, hogy valójában 40 évről van szó, ez esetben feltehetően az 1727. évire gondoltak. Az urbárium 1760-as évszámára vonatkozóan Nagypécsely kilenc kérdőpontja adja meg a biztos választ és magyarázatot, egyértelmű, hogy az 1755. évi urbáriumot ekkor vezették be.5 Nyilván ez így lehet a Veszprém megyei Rátót esetében is, amit a kötet közreadói említenek további kutatást helyezve kilátásba. Tehát nem új urbáriumról van szó, hanem az 1755. évi bevezetéséről. A kérdés, amit érdemes tovább vizsgálni, hogy miért vártak öt 4 5 Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. Zalaegerszeg, 2001. (Zalai Gyűjtemény 51.) Uo. több oldalon 243
