Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Forrásközlések - Jakó Klára: Rozsnyai Dávid portai „Tanító írása"

JAKÓ KLÁRA

ROZSNYAI DÁVID PORTAI „TANÍTÓ ÍRÁSA"

The following article is the publication of Dávid Rozsnyai’s (scribe for Turkish to the Prince of Transylvania Mihály Apafi, 1641-1718) yet so far probably unknown manuscript from around 1671, titled: A Portára indult követeknek observatioi (Observations of an Envoy to the Porte). A handbook, manual or check-sheet - just about as we’d call it today - to be followed regarding the things to do and not to do by a Transylvanian Envoy while at the Porte. Its observations and detailed instructions regarding ceremony, mentality, a study on „corruption” in itself, are a unique source of information. Completes and makes our knowledge of protocol of 17th century Transylvanian diplomacy more colourful and refined.

Az Erdélyi Fejedelemség és a Porta kapcsolatára, az ottani diplomáciai protokollra, ceremóniákra vonatkozóan legjelentősebb itthoni forrásainknak a követek instrukcióit, jelentéseiket, naplóikat, valamint levelezésüket tarthatjuk. Az említett témára vonatkozóan a legfontosabb információkat a 20. század elején az addig kiadott források alapján többen is összegyűjtötték, feldolgozták.1 A legismertebb közülük Bíró Vencel műve. Mindezek a szerzők - csakúgy, mint bárki más, a téma iránt érdeklődő - az említett irattípusokból, mintegy a sorok között olvasva, szedegették össze a portai diplomáciai érintkezésre vonatkozó tudnivalókat. Megállapításaikat összevetve az újabb, releváns nemzetközi szakirodaloméval2 világos, hogy az erdélyi portai követekre, kapitihákra lényegében ugyanazok a „ceremoniális szabályok" vonatkoztak, mint pl. a Habsburg, velencei vagy lengyel társaikra. Csupán az arányokban mutatkozik különbség.3 Sajnos, az igen érdekesnek ígérkező, Moldva és Havasalföldé portai képviseletével való összehasonlításra az ottani szegényes forrásadottságok és az erre a korszakra vonatkozó szűkszavú szakirodalom miatt nincsen módunk.4

1 Molnár, 1909.; Bíró, 1921.; Müller, 1923.

2 Például: Dilger, 1967; Pedani, 2009; Petritsch, 2009.; Grygorieva, 2010.

3 Kármán, 2012.

4 A régebbi időszakra és Moldvára vonatkozóan 1. Condurachi, 1920. Havasalföldére is kiterjedően, különösképpen a későbbi korokra vonatkozó adatokkal bővítve 1. Mátéi, 2008. Amint ezekből a művekből is kitűnik, a román szakirodalom nem aknázza ki eléggé a magyar forrásközlésekben, levéltári gyűjteményekben fellelhető, Moldva és Havasalföldé portai kapcsolataira, képviselőire vonatkozó adatokat, ami különösen a régebbi korokra jellemző, szegényesebb forrásviszonyok között az információk bővítésének egyik alapvető lehetősége lenne. Jelzésértékű, hogy 2008-ig a 17. századból a két Kárpátokon túli vajdaságból egyetlen kflp/fi/wjelentés volt ismert, az is a század végéről. Mátéi, 2008. 25., 256. Legfőbb forrásoknak a különböző európai államok követeinek jelentései számítanak. Valószínűnek tűnik, hogy Moldva és Havasalföldé státuszából következően kapitiháik, adott esetben követeik, más bánásmódban részesültek, mint az erdélyiek. Ceremóniatörténeti adatokra lényegében csak a vajdák Portán történő beiktatásával kapcsolatban találtunk utalást, azokat is lényegében a 18. századtól kezdődően. Literatura, 1939; Domnii, 1941.; Mátéi, 2008.128.

Levéltári Közlemények, 84. (2013) 169-186.

169