Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története (1969-1975)
Közlemények felében Párizsban zajló - Közel-Keletre és Vietnamra vonatkozó - béketárgyalások miatt központi politikai-diplomáciai feladatként értékelték Budapesten a „francia kapcsolat" fejlesztését. A német veszély erősödésére is figyelmeztették Párizst, de lényegében érdemi változás e területen nem történt.82 Francia nemzetgyűlési delegáció 1975. január 28.-február 4. között látogatott Budapestre. Az alkalom, ahogy korábban, most is lehetőséget adott a franciák számára arra, hogy felmérjék: a magyar fél az ilyen találkozásoknak milyen nagy jelentőséget tulajdonít, és mintegy tesztjelleggel leméri Magyarország tekintélyének változásait.83 Az év folyamán Púja Frigyes magyar külügyminiszter útja (1975. június 5-7.) jelentette a legfontosabb eseményt, amely alapján lemérhetjük a kétoldalú kapcsolatok 1969-1975 közötti eseményeinek a legfontosabb változásait. A magyar diplomácia ugyanis szembesült azzal a ténnyel, hogy francia részről Magyarország irányába a kötelező és mindig meglévő udvariasság ellenére érdemi változás nem következett be, és Párizsban hazánkat - egyes francia diplomaták és politikusok jó szándéka ellenére - alapvetően mellékesen kezelték. A magyar részről nagyon fontosnak ítélt kulturális, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok nem változtak, és egyedül az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, illetve a nemzetközi válságok megítélése (arab-izraeli és ciprusi konfliktus) tekintetében volt érdemi politikai és diplomáciai párbeszéd a két ország között.84 A magyar diplomácia értékelése szerint a hetvenes évek közepére a kelet-európai régió - kivéve a Szovjetuniót - általánosságban is háttérbe szorult, mivel az új köztársasági elnök - Valéry Giscard d'Estaing - hatalomra jutásával az atlan- tista vonal erősödött meg, és a francia politika figyelmét a nyugat-európai integrációs folyamat kérdései kötötték le. Ezzel párhuzamosan az energiaválság következtében az észak-dél kapcsolatok problematikája került a francia külpolitika homlokterébe, miközben a Helsinki konferencia lezárulásával a kelet-nyugati kapcsolatok új szakasza kezdődött el, és ezek a tényezők együttesen vezettek Franciaország keleti kapcsolatainak leértékelődéséhez.85 Georges Pompidou elnöksége alatt azonban a korábban kialakult prioritási sorrend megmaradt, és a francia diplomácia figyelme elsősorban a francia-szovjet stratégiai együttműködés irányába mozdult el, így a kisebb szocialista országok szerepe és jelentősége másodlagossá vált. A nemzetközi kapcsolatok változásai miatt ugyanakkor a francia-szovjet kapcsolatok is leértékelődtek, mivel Moszkva számára a valódi és egyenrangú partnert Washington jelentette. Nem kompenzálta ezt a francia és szovjet magas szintű vezetők folyamatos találkozása sem, mivel azoknak elsősorban politikai-diplomácia jelentősége volt és a Helsinki-folyamat részeként értékelhetők Magyarország és Franciaország kapcsolata lényegében nem lépett túl az 1963-1968 között kialakult szinten, miközben a magyar rendszer nemzetközi 82 MNL OL XIX-J-l-j-Franciaország-002929/2/1970. (37. dob.) Magyar-francia kapcsolatok. 83 Kecskés D., 2013.57. számú dokumentum. 451. 84 Uo. 58. számú dokumentum. 452-460. Francia részről Púja Frigyest Péter Jánoshoz képest gyengébb képességű, a szovjet ideológiát hűen követő külügyminiszternek tartották. 85 Kecskés D., 2013.59. számú dokumentum. 461-467. 164
