Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története (1969-1975)
Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története (1969-1975) tok főbb kérdéseiben a két ország álláspontja hasonló volt, vagy teljes mértékben egybeesett. A párbeszéd alapjait tehát a stratégiai-politikai érdekek határozták meg. A hetvenes évek elejétől ráadásul, a vietnami háború lezárásával párhuzamosan, az amerikai külpolitika is fokozatosan visszafordult Európa irányába, amivel karöltve a német Ostpolitik is kibontakozott. Ebben a nemzetközi kontextusban Franciaország számára létérdek volt a francia-szovjet párbeszéd fenntartása, a kapcsolatok bővítése, és egy esetleges szovjet-amerikai-nyugat-német közeledés, megegyezés, vagyis az enyhülési folyamat kisajátításának megakadályozása. A francia külpolitika ezért intenzív és széles kapcsolatépítésre törekedett Moszkvával, ami még a de Gaulle-i keleti nyitási politikához képest is nagyobb jelentőségűnek értékelhető, ugyanakkor azzal Párizsban is tisztában voltak, hogy a kelet-nyugati szövetségi rendszer realitásai nem teszik lehetővé a valóban széleskörű, és a kölcsönös bizalomra épülő együttműködést. A függetlenségük demonstrálását szolgálta az, hogy Pompidou határozottan visszautasított egy francia-szovjet barátsági szerződés aláírására vonatkozó szovjet javaslatot, és a francia haderőt nem kívánták beszámítani a NATO és a Varsói Szerződés közötti leszerelési tárgyalásokba. A francia-szovjet kapcsolatok ugyanakkor a francia keleti politika vezérfonalát jelentették, és az 1969-1974 közötti időszak a francia-szovjet kapcsolatok „aranykoraként" értékelhető, amikor a multi- és bilaterális kapcsolatok együttesen határozták meg a kelet-nyugati kapcsolatok alakulását.35 Bemutatkozó látogatás keretében Maurice Schumann francia külügyminiszter 1969. október 4-13. között Moszkvába utazott, és széleskörű felhatalmazással rendelkezett a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére. Kifejtette, hogy Franciaország folytatni kívánja a De Gaulle idején megkezdett keleti nyitási politikát, és mindkét fél kifejtette érdekeltségét abban, hogy az európai biztonsági konferenciát, illetve a kétoldalú kapcsolatokat a blokkok helyett államok és a politikusok közötti rendszeres találkozókon keresztül kívánják mozgásba hozni. Erre válaszul Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter 1970. júniusi párizsi látogatásakor a szovjet diplomácia egyetértését hangoztatta az európai biztonság és az enyhülés kérdéseinek rendezésében,36 majd Maurice Schumann is tájékoztatta a francia külpolitika elveiről a Nemzetgyűlést.371970 októberében, 1973-ban, és 1974-ben - közvetlenül a halála előtt - Georges Pompidou látogatott Moszkvába, és tárgyalt Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkárral, aki pedig 1971 októberében és 1973 júniusában látogatott Párizsba. A magas szintű vezetők kétoldalú találkozójának a rendszere tehát működött, és meghatározta az enyhülés és az európai biztonság kérdéseinek a rendezését.38 Az európai biztonsági konferencia kérdése jelentette a francia-szovjet kapcsolatok fő területét, és 1972-1974 között egy valóban őszinte és mindkét fél számára hasznos párbeszéd alakult ki a két ország között. Párizs számára mindez felértékelte az európai ügyek fontosságát, de a francia diplomáciának keserűen 35 36 37 38 Uo. 65. Uo. 54. Uo. 54. 117. lábjegyzet. Uo. 59. 151
