Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához Baranya és Tolna megye példáján
Közlemények az első évtizedek után kezdett el érdemben foglalkozni Döbröközzel, az uradalom pedig először a betelepítés meggyökereztetésére ügyelt, kevéssé az egyházi struktúra kialakítására. A 18. század egészében különböző kísérletekkel találkozunk, amelyekkel az állam megpróbálta a katolikus egyházat felhasználni konszolidációs, integrációs és modernizációs célkitűzéseihez. Ebben különösen nagy szerepet kapott a plébániai, plébánosi szint kiépítése és megerősítése. Jelen tanulmány ennek a komplex egyház- és társadalompolitikai stratégiának első fázisát igyekezett bemutatni Baranya és Tolna megyének a lelkészpénztár számára készített összeírása alapján. Többek között azt vizsgáltam, hogyan teremti meg III. Károly a katolikus egyházi infrastruktúra alapjait, amelynek mind a középszintjét (püspökségek), mind az alsószintjét (plébániák) ő és utódai fel tudtak használni politikai, társadalmi és művelődési célkitűzéseik effektiv végrehajtásához. Az 1733. évi összeírással nem csupán a plébániák, plébánosok és tanítók helyzetének felmérése volt a cél, mint ahogy ennek nyomán a Cassa Parochorum felállításával sem csupán a plébánosok fizetésének biztosítása. Hanem egy olyan rendezett és racionálisan, tervszerűen működő egyházi struktúra kialakítása, meggyökereztetése, amely minőségileg, mennyiségileg fejleszthető, alakítható és kellő hatékonysággal használható a társadalompolitikai célok megvalósításában. A Cassa Parochorum pénzállományához III. Károly elképzelései szerint minden egyházmegyének hozzá kellett járulnia. A pécsi püspök, Thurn Antal halasztást kapott a befizetés alól. Az 1733-ban bekövetkezett halála utáni széküresedés során, majd Cienfuegos Alvarez bíboros és Berényi Zsigmond idején sem történt ilyen jellegű vállalás a püspökség részéről, végül Klimo György irányítása alatt kellett évi 1000 forintot befizetni. Az 1740-1750-es években az uralkodó elfogadta a pécsi püspökök azon érvelését, hogy komoly összegeket fordítanak - a lelkészpénztár feladataival egyezően - a plébániák fejlesztésére, építésére.156 A lelkészpénztár munkája érdemben csak pár év elteltével indult meg, ugyanis a többi egyházmegye összeírása vagy egyáltalán nem készült el, vagy azt nem megfelelően állították össze. 1735 áprilisában felszólították a főpapokat, hogy a lehető legrövidebb időn belül korrigálják az anyagot, pótolják a hiányokat, mivel addig nem tudják megvalósítani a kifizetéseket. Ennek hatására végül beérkeztek a felmérések, és a pénztár is megkezdhette hosszú távú és igen produktív plébániafejlesztő tevékenységét.157 156 Salacz, 1933.138-139. 157 Salacz, 1933.142. 138
