Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Kádár Tamás: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András király megkoronázásának időpontjához

Kádár Tamás: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András király megkoronázásának időpontjához

augusztus első hetére helyezzük; ezen messze legkomplettebb adatsorunkban ugyanis azt látjuk, András okleveleit július 20-án, 23-án, 28-án, sőt, egy alkalommal még augusztus 3-án is országlása első esztendejére keltezték.

A július 13. és 28. közötti napokban történt koronázás valószínűségét illetően más momentumok is kételyeket keltenek. Noha kiadványaiban épp az ellenkezőjét igyekezett hangoztatni, András fehérvári királlyá avatása egyáltalán nem volt akadálymentes, a közakaratnak megfelelő, azt beteljesítő aktus. Több adalékinformáció is arra utal, hogy hatalomra jutását - alighanem a nápolyi Anjou-ház, pontosabban Martell Károly herceg érdekében, elsősorban Dalmáciában, illetve a drávántúli területeken - jelentős belső nagybirtokosi erők ellenezték, s ezek ténykedése, ha koronázást meggátolni nem is volt képes, de annak valamelyes késedelmét eredményezhette. 1293. január 10-i, Tengerdi Teodor székesfehérvári prépost, alkancellár és fivérei javára kelt oklevelében olvashatjuk, ellenfelei a Szentkorona jogtalan megszerzésével megpróbálták megakadályozni királlyá avatását, ez azonban Teodor mester határozott és ügyes fellépésének köszönhetően kudarcba fulladt, és a - közfelfogás által Szent István egykori tulajdonának tartott - királyi fejék a kellő időpontban kezére, majd ennek következtében fejére került.23 Mindenképp gyanút kelt emellett az is, hogy, mint elmondtam, András király oklevelezése csak szeptember 1-vel kezdődik. Előde, IV. László - ugyanakkor, akinek trónra lépése hasonlóan problémás és kalandos volt - már a megkoronázását követő napokban számos oklevelet bocsátott ki,24 V. István király már egyeduralkodókénti okleveles gyakorlata pedig szintén felkenése napjától kezdve folyamatos.25

Hazai elbeszélő forrásaink és az okleveles anyagból kikövetkeztethető információk ellentmondásossága okán (is) ideje eddig mellőzött külföldi kútfőink vonatkozó közléseit áttekintenünk. Gyanakvásunkat, miszerint a királyavatás időpontja július legvégén vagy augusztus első napjaiban lehetett, több, a kérdésben megnyilatkozó nyugati történetíró tudósításai is növelik. Ezen források azonban, sajnos csak e tekintetben vannak „azonos" véleményen, a koronázás dátumaként egymáshoz viszonylag nagyon közeli, ámde eltérő napokat jelölnek meg. A né23 DL 49 684, kiadása: CDH 236. Jellemző, hogy 1387 előtti királyaink közül épp III. Andrástól maradt fenn az egyetlen, a sikeres trónra lépés(é)ről egy idegen uralkodót tájékoztató oklevél. Az 1290. szeptember 8-án, kevéssel megkoronázását követően rokonához, Jakab szicíliai királyhoz (1285-1296) intézett levélben András természetesen hatalomra jutásának törvényes, valamint a közakaratnak - némi csúsztatással - maradéktalanul megfelelő voltát hangsúlyozta. DF 283 759, kiadása: RA 3662. sz. Jakab egyébként, aki Szicília birtoklása miatt II. Károly nápolyi király (1285-1309) legfőbb ellensége volt, mint András nagynénjének, Jolánta aragóniai királynénak unokája állt vele szorosabb kapcsolatban.

24 László trónra jutásához: Pauler, 302-303. Az ifjú uralkodó már szeptember 3-án levelet intéz Trau városához (RA 2301. sz.), további kiadványai 7-én (RA 2302. sz.) és 15-én (RA 2303. sz.) keltek.

25 V. István 1270. évi (második) koronázása utáni első oklevelei: 1270. június 13.: RA 1928. sz.; június 15.: RA 1929. sz.; június 19.: RA 1930. sz. István király esetében hozzátartozik az igazsághoz az, hogy már 1261 tájától -, mint ifjabb király - önálló kancelláriával rendelkezett, amely meglehetősen tevékeny volt, és atyja halálakor ez vette át a központi írásszerv szerepét és feladatait. V. István egyeduralkodóként hozott első intézkedéseire: Zsoldos, 2007.115.

11