Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe felújítására, ezáltal pedig egyre problematikusabbá válik az átadásról való megegyezés. Másrészt a sietség megakadályozná a katolikus kézbe még vissza nem került volt domonkos épületek más rendeknek adományozását, ami azért előnyös, mert a protestáns városoktól könnyebb átvenni az egykori tulajdont, mint egy másik szerzetesrendtől - fogalmazott. Jogi téren Kálnoki a visszatérést a rendfőnök által III. Károly magyar királynak (1711-1740) benyújtandó kérvény útján látta lehetségesnek, amelyet a piaristák megjelenése után írt második levelében már a többi rend jogtalan megtelepedése elleni tiltakozással is kiegészítendőnek vélt. Az uralkodó a rend elöljárójának kérésére a brassói magisztrátusnak rendelet útján megparancsolhatná, hogy adja át a domonkosoknak a templomot, a kolostort, és a még a város birtokában lévő, ám korábban szintén a szerzetesek tulajdonát képező hét falut. Megjegyzendő, hogy az ügy során a gróf és a rend érintett tagjai végig visszaszerzésben és nem puszta letelepedésben gondolkodtak, ami végül a sikertelenséghez is nagyban hozzájárult. A csíki főkapitányt a domonkosok új helyen, például a saját birtokán alapított kolostorban való letelepítésétől talán az a tény tartotta vissza, hogy a régi kolostorok mások általi birtoklását jogtalanságnak értékelte.34 Az is elképzelhető azonban, hogy az erdélyi főnemesség vagyoni helyzete átlagosan kedvezőtlenebb lévén a magyarországiénál Kálnoki nem volt a megfelelő anyagi erőforrások birtokában, amelyek segítségével a rendet maga telepíthette volna le.35 Az egykori domonkos kolostorok visszaszerzésére vonatkozó javaslat mellett azonban volt még egy fontos motívuma a gróf és a rendfőnök kapcsolatfelvételének. Kálnoki ugyanis - sok katolikus arisztokrata kortársával együtt - szívén viselte a rekatolizáció ügyét, és birtokain a protestánsok visszatérítésével próbálkozott. Sikereket is elért: a miklósvári templom visszavétele, a katolikus vallásgyakorlat jelenléte és a Mária-tisztelet terjedése számos megtérést hozott magával.36 A további eredmények érdekében Kálnoki Rózsafüzér Társulatot szeretett volna alapítani, amihez Cloche engedélyét kérte.37 Amikor válaszleveléhez mellékelve a rendfőnök elküldte neki a Társaság megalapítását engedélyező bullát, Kálnoki írt 34 Az egyházi tulajdon jogi természete a tárgyalt időszakban nem volt teljesen tisztázott Magyar- országon. Vö. Kosutány, 1897. 72-89., 94-100.; Zlinszky, 2001., kül. 111-113., 119., 132. Az „új telepítés vagy visszaigénylés" problematikájára a Dél-Dunántúl példáján ld. Siptár, 2009/a. 162-167. 35 Kálnoki nem túlságosan jó vagyoni helyzetét jelzi, hogy egyik levelében a Rákóczi-szabadság- harc miatti veszteségére hivatkozva kizárta egy esetleges római utazás lehetőségét (7. sz. irat). Szintén beszédes, hogy Kálnoki Sámuel örökösei egy évtizeddel apjuk halála után az erdélyi főkormányszékhez fordultak, hogy az elhunyt utolsó évi, 6000 forintot kitevő, hátralékban maradt alkancellári fizetését megkaphassák. Tüdős, 1998. 19. Erdélyben ráadásul ebben az időben nagy szárazság és élelmiszerhiány volt, ahogy arról Bartók is beszámol (4. sz. irat 239. jegyzet). A szárazságra és élelmiszerhiányra ld. Szádeczky, 1898. 231.; Sávai, 1997/a. 127, 150-155., ill. a brassói elbeszélő forrásokat az 1717-1718. éveknél: Chroniken, 1903. különösen 58., 69., 90., 126. Kálnoki Ádám nemesfém kincseinek leltárát ld. Tüdős, 1998. 235-236. Az erdélyi főnemességnek a magyarországinál kedvezőtlenebb vagyoni helyzetére Köpeczi, 1986. 993-995. 36 2. sz. irat. A templom visszavételére ld. 25. jegyzet. 37 V. Piusz pápa (1566-1572) rendelkezése értelmében Rózsafüzér Társulatot törvényesen csak a domonkos rendfőnök beleegyezésével lehetett alapítani. Molnár M., 1916. 313.; Walz, 1948. 417- 419. A Rózsafüzér Társulatokra általában ld. Molnár M., 1916. 312-316., ill. Tüskés - Knapp, 2001. 267-319. (kül. 289. és 302.) és az ott idézett irodalmat. 75
