Levéltári Közlemények, 83. (2013)

Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején

Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe

főnöknek, Antoninus Cloche-nak22 írt leveleiben. Kálnoki 1683-ban született a későbbi erdélyi alkancellár, Kálnoki Sámuel és Lázár Erzsébet hét gyermeke közül egyetlen fiúként. Nem tartozott a kimondottan nagy birtokokallománnyal rendelkező főnemesek közé, családja inkább a magas jogi végzettségének köszönhette a vezető szerepét. Maga Kálnoki Adám Erdélyben, majd Bécsben és további külföldi városokban folytatott tanulmányokat, 1705-ben pedig csíki és háromszéki főkapitány lett.23 1713-ban még az alkancellári hivatalra is jelölték. Felesége a Habsburg udvar szolgálatában álló, görög-itáliai eredetű, ekkoriban Konstantinápolyban működő tolmácsfamília tagja, Maria Mamucca della Torre volt, aki később férje halála után Constantin Brancoveanu havasalföldi vajdához ment hozzá. Nem kizárt, hogy Kálnokiban az ő hatására alakult ki a domonkos rend iránti vonzalom, amit az is jelez, hogy a gróf Domokosnak nevezte el legidősebb fiát.24 Az Olt kanyarulatában és közelében fekvő birtokainak központjaiban, Kőröspatakon és Miklósváron udvari kápolnát tartott fenn, sőt az utóbbi falu templomát vissza is vette a reformátusoktól. Erőteljes rekatolizációs törekvéseinek ez az esemény volt a csúcspontja, ám ezek az ambíciók magyarázzák a Rózsafüzér Társulat alapítására és a domonkosok visszatelepítésére tett kísérletét is.25

Kálnoki Ádám akkor fogalmazta meg a domonkos rend Erdélybe való visszatelepítésének tervét, amikor 1717 őszén felvette a kapcsolatot Antoninus Cloche- sal, a domonkos rendfőnökkel. Még az év végéig lezajlott az első levélváltásuk, amely két Rómába küldött levélből és az elsőre adott válaszból állt. Kálnoki szeptember 4-én Brassóban kelt, puhatolódzó levelére26 ugyanis Cloche megerősítőleg válaszolt,27 így azt december 15-én újabb, immár bátrabb kéréseket is megfogalmazó írás követte.28 A rendfőnök ugyan e második levélre is megküldte a válaszlevelet, ez azonban nem jutott el Kálnokihoz.29

22 1686-1720 között volt a domonkos rend generálisa. Walz, 1948. 331-332. Életrajza és rendfőnöki működése: Mortier, 1914. 207-302.

23 Ilyen minőségben kifejtett tevékenységét több kiadott levél is dokumentálja: Szádeczky, 1898. 195., 199-200., 201., 213-214.

24 Kerekes, 2004. 1203-1206. Pontatlanabb adatokkal: Tüdős, 2000. 99., 106.; Tüdős, 1998.13., 20., 42. A Kálnokiak birtokaira uo. 14-24., 94-127.

25 Tüdős, 1998. 50., 62. Kőröspatak és Miklósvár: Orbán, 1993. 49-50., 11-12. A Kálnokiak birtokközpontjaiban álló kastélyokra: Tüdős, 1998. 31-52. Kálnoki csíki főkapitányként Csíksomlyó ferenceseivel is kapcsolatba került: György, 1930.166.; Györffí, 1989. 73.

26 1. sz. irat

27 AGOP IV. 200. p. 55.

28 2. sz. irat

29 Erre a későbbiekben maga a gróf és Bartók Márton, a Kálnokihoz küldött domonkos szerzetes is panaszkodott: 3. és 6. sz. irat. Az utóbbi, augusztus 16-án kelt levélben Bartók azt is megemlíti, hogy a Rómába küldött első, két hónappal korábban feladott levelére sem kapta meg a választ. Az utóbbi esetben a levél később még megérkezhetett, hiszen Kálnoki és Cloche levélváltása esetében az egyes levelek kb. másfél hónapig voltak úton. A gróf decemberi levelére Rómából januárban elküldött válasz (AGOP IV. 200. p. 56.) azonban bizonyára elkeveredett, mert nehezen elképzelhető, hogy fél év bolyongás után elért volna a céljához. A gróf egyébiránt Rómából Bécsen keresztül kérte Erdélybe küldeni a válaszokat a nuncius vagy a bécsi domonkosok és az erdélyi alkancellár közvetítésével.

73