Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
SIPTÁR DÁNIEL A DOMONKOS REND VISSZATÉRÉSI KÍSÉRLETE ERDÉLYBE A 18. SZÁZAD ELEJÉN1 This study discusses the unsuccessful attempt of the Dominican Order in the second decade of the 18,h century to recuperate their cloisters in Transylvania lost during the 16th, and to resettle in the province that had come under Habsburg rule not long before. The sources on which the discussion is based are the letters of the correspondence in accordance with the attempt, kept in the General Archives of the Dominican Order (Archivio Generale delTOrdine dei Predicatori) in Rome. To be able to explore the causes of the failure, the second part of the study analyses the resettlements of other religious orders to Transylvania. This comparison allows us to conclude that the requirements of the successful settlement of a religious order are an external action, the suitability of the order itself, and the notion of the local society. Bevezetés Amikor a 17. század végén a török elleni visszafoglaló háború és a protestáns Erdélyi Fejedelemség megszerzése révén Magyarország korábbi három része a katolikus Habsburg uralkodó alatt egyesült, tág tér nyílt a rekatolizáció előtt. Ebben sajátos hivatása, mobilitása és lélekszáma miatt eleinte a szerzetesség játszotta a főszerepet a világi papsággal szemben. A hatalmasra nőtt munkaterületen hirtelen rengeteg papra lett szükség, és ennek megfelelően a szerzetesrendek robbanásszerű terjedése volt megfigyelhető az időszakban.2 Ez a folyamat lejátszódott Erdélyben is, ahová a 16. század végén és 17. század nagy részében tapasztalható sikertelen kísérletek után szintén nagy számban érkeztek szerzetesek azzal a céllal, hogy újabb és újabb helyeken kolostorokat alapítva és a helyi hivatásokat előmozdítva szolgálják a katolicizmus ügyét. Jól példázza ezt a folyamatot a ferences rend erdélyi terjedése. Szent Ferenc fiai ugyanis a Fejedelemség területén a 17. század során felállított hét ház közül Csíksomlyót leszámítva 1687-re már csak négy kolostorban működtek, ez a szám azonban 1718-ig kilencre, az erdélyi stefanita rendtartomány felállításának évére (1729) már tizenötre, 1780-ra pedig huszonötre nőtt. A szerzetesek létszáma közelítőleg megduplázódott az 1640-1687 közötti 47, az 1687-1718 közötti 31, és az 1718-1729 közötti 11 év alatt. Ez az időszak volt a gyarapodás csúcspontja: a ferencesek száma a kétszeresére ezt követően csak 1759-re, azaz 30 év alatt nőtt, 1 A tanulmány az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 2005 tavaszán benyújtott szakdolgozatom átdolgozott változata. Köszönettel tartozom a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé alapítvány „Diákok a tudományért" szakalapítványának, amely kutatásomhoz támogatást nyújtott. 2 Hermann, 1982. 315-316.; Galla, 2005. 283., 350. Levéltári Közlemények, 83. (2012) 69-129. 69
