Levéltári Közlemények, 83. (2013)

Közlemények - Laczlavik György: Várday Pál helytartói működése 1542-1549

Laczlavik György: Várday Pál helytartói működése 1542-1549

A helytartónak jelenleg sajnos kevés birtokadományát ismerjük. Ezek egy részét saját famíliája tagjainak juttatta, de nagy szerepet vállalt más főurak, például a már említett Nádasdy Tamás és Révay Ferenc családjának dotálásában is. Egyébként is jellemző volt rá, hogy - feltehetően saját gyakorlati tapasztalatából is - megbecsülte a hivatalban eltöltött éveket. Sem esztergomi érsekként, sem helytartóként nem volt rá jellemző, hogy elküldte volna elődei hivatali embereit, sőt, még az általa nem annyira kedvelt Thurzó Elek titkárát, Szerémi Sebestyént is alkalmazta sajátjaként. Sibrik Gergely, Thurzó országbíró helyettese, azaz al- országbírója pedig ura halála (1543) után a Várday vezette kormánytanács tagja lett. Nincs adat rá, hogy beleszólt volna tanácsa tagjainak kinevezésébe, de elképzelhetetlennek tartom, hogy akarata ellenére sokan bekerülhettek volna.

A fentiek alapján kijelenthetjük: Várday Pál nem méltatlanul került a magyar- országi politikai elit csúcsára. Sokrétű szakmai és hivatalnoki tapasztalata, amelyet még kincstartó korában, 1526 előtt alapozott meg, az efféle munkától gyakran ódzkodó arisztokrata kortársai fölé emelték. Meg volt benne a hivatala, a rengeteg feladattal járó helytartói munka iránti alázat, ami a magyarországi közigazgatást alapjaiban átszervező Habsburg I. Ferdinánd szemében fokozatosan egyre jobban respektált, ideális partnerré tette. Ha hihetünk Istvánffy Miklósnak, I. Ferdinánd király végül annyira megkedvelte, hogy a bécsi lakomák után, ha az esztergomi érseket elnyomta a fáradtság, megengedte, hogy saját kamrájában, de legalábbis a Hoßmrgban aludhasson.335 Várday után valóban nem maradtak látványos emlékek, épületek, és mecénási tevékenységéről is alig tudunk. Ám ebben biztosan akadályozta az a zűrzavaros, hadjáratokkal és polgárháborúkkal teli időszak, amelyet Magyarország három részre szakadásaként szoktunk emlegetni, és amelynek tanúja, megélője és sokban alakítója kellett, hogy legyen. 1549. évi halálakor viszont már jóval nagyobb biztonságban lehetett élni a Habsburg- kormányzás alatt megmaradó Magyar Királyságban, mint amikor érseki székhelyének eleste (1543) után megkezdte helytartói működését. Ebben a jelentős eredményben, azaz Ferdinánd király által a magyar politikai elittel együtt kormányzott ország új igazgatásának, határvédelmének és igazságszolgáltatásának kiépítésében pedig neki is maradandó szerepe volt.

335 „Ei Ferdinandus [ti. király] tanta honoris, et benevolentiae signa deferre erat solitus, ut eidem secum mensae adhibere, convivioque excipere non dedignaretur, eumque aliquando somno gravatum in suo cubili quiescere haud gravatim permitteret." Istvánffy, 1724. (Lib. XVI.) 179.

53