Levéltári Közlemények, 83. (2013)
In memoriam - Buzási János (1932-2012)
Nekrológ található fényképekről, térképekről, helyszínrajzokról, műszaki rajzokról, egyéb „kakukktojás" jellegű anyagokról, és egyidejűleg a restaurálásra és/ vagy fertőtlenítésre szoruló iratokról. Volt nagy felzúdulás! Értelmetlen munka - hajtogattuk, hiszen csak a darabszám feltüntetése volt a feladat. Ez volt az egyetlen eset, amikor a Főnököt megpróbáltuk jobb belátásra bírni, lebeszélni tervétől. Sikertelenül, természetesen. Ahhoz sem kellett több évtizedes távlat, hogy ezt a rendelkezését megfelelően értékeljük. Soha annyit nem konzultáltunk egymással a Polgári kori osztályon, mint ennek a munkának a kapcsán. Nem volt egyszerű megkülönböztetni a helyszínrajzot és a műszaki rajzot, ezt meg kellett egymással beszélni. A Főnök nagyon jól ismerte az iratanyagot, olyan részeket jelölt ki átvizsgálásra, amelyekben bőségesen találtunk fényképeket, térképeket, műszaki rajzokat stb. ezt is be- normázta, mint a rendezést: naponta tizennégy csomót kellett átnézni, és ez nem volt kevés. A benormázás úgy történt, hogy Buzási János reggel bevette magát a 75-ös raktárba, óránként kijött néhány percre, egy cigarettaszippantásnyira, aztán dolgozott tovább. Több napon keresztül bújta a raktárakat, mielőtt megállapította a napi penzumot. Tizennégy csomó átnézése bizony feszített tempót diktált, de ismét kihívást jelentett. Nem akartunk elmaradni a Főnök teljesítményétől. És nem mellesleg: az osztályon akkor 10-12 ember munkaideje nagy részében az iratanyag átvizsgálásával foglalkozott; aki ebben a munkában részt vett, jelentős anyagismeretre tett szert. Kár, hogy annakidején még nem rendelkeztünk számítógéppel; remek adatbázist állítottunk össze, ami ma is rendelkezésre áll, de csak papírformában. Utána már gyerekjáték volt a restaurálásra szoruló anyagok kikeresése. 1988-ban kezdeményezte az államosítás előtt keletkezett és levéltári őrizetbe nem került iratanyag felmérését. Ennek során fény derült arra, hogy még milyen jelentős mennyiségű iratanyag maradt irattárak mélyén, sokszor múzeumokban. A felmérés eredményeként mintegy 1000 iratfolyóméter terjedelmű vállalati anyag került a IV. osztály őrizetébe. A kárpótlási törvények újabb feladatok elé állították a levéltárakat. A Polgári kori osztályon ezekben az években lázas feltáró munka folyt. Buzási János főigazgató-helyettes személyesen ellenőrizte az adatfeltárást és az adatszolgáltatást, a kárpótlási ügyekben kimenő leveleket átolvasta. Megkövetelte a maximálisan udvarias hangnemet a legundokabb és legerőszakosabb ügyfelekkel is, de meg is védte munkatársait az igazságtalanul követelőzőkkel szemben. Az Óbudára költözés előkészítésében még aktívan részt vett, később azonban már megszakadt vele a kapcsolatunk, bár tudtuk, mivel foglalkozik. Sajnálom, hogy többé már nincs alkalmam megkérdezni tőle, vajon ő is szívesen emlékszik vissza a IV. osztály élén eltöltött évekre? Remélem, igennel válaszolna. Remélem, tudta, sejtette, hogy a néhanap renitenskedő fiataljai számára példaképpé vált, mint ahogy a következő generáció számára is példakép lehet. Sipos Antalné 463
