Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Irodalom - Kéthly Anna válogatott levelei. (1921-1976)
Irodalom ben jelent meg a Napvilág Kiadó gondozásában. A kötet szerzője - Strassenreiter Erzsébet - több évtizede kutatja Kéthly Anna életét, munkásságát és szerteágazó, kutató-, feltáró-, gyűjtő- és feldolgozómunka során szerzett tapasztalatait összegezte a most megjelent kötetben, melynek során kiválogatta azokat a legfontosabb dokumentumokat, amelyek elválaszthatatlanok Kéthlytől és a Szociáldemokrata Párt történéseitől. A kötet azért is kiemelt figyelmet érdemel, mert a válogatás - mint azt a szerző maga is írja bevezető tanulmányában - „az ismert közéleti személyiség politikusi pályafutását egészében öleli fel, és azt az adott korba beágyazva, a szocialista mozgalommal és a nemzeti történelemmel összefüggésben sokoldalúan" mutatja be. A dokumentumválogatás gerincét a szerző által az 1990-es években összegyűjtött azon iratok jelentik, melyeket a külföldön élő, illetve már hazatelepült szociáldemokrata és más politikusok önzetlenül bocsátottak a szerző rendelkezésére. Csak sejthető, hogy mindez mennyire kiterjedt levelezést és gyűjtő munkát jelentett hosszú éveken át. Kéthly Anna (1889-1976) Budapesten, egy 14 gyermekes munkáscsaládban született. Apja sokoldalúan képzett szakmunkás volt, aki szakmája miatt a Monarchia nagy részét bejárta népes családjával együtt. Kéthly széles látóköre, toleranciája, érdeklődése az olvasás, a folyamatos önművelés iránt részben a bécsi, a budapesti és a kassai tartózkodásnak, iskolának a következménye. Ezekben a városokban találkozott ugyanakkor először valóságos társadalmi különbségekkel, melyek „életre szóló élményeket, érzelmi nyomokat" hagytak benne. Szakképzett gyors- és gépíró, majd könyvelő lett. 1924-ig tisztviselőként dolgozott különböző munkahelyeken, de már 1916-ban belépett a közalkalmazottak szakszervezetébe, 1917-ben pedig az MSZDP-be, s ezzel kezdetét vette munkásmozgalmi élete. Az országos politikával 1918-ban kezdett foglalkozni, amikor a polgári közalkalmazottak szakszervezete újonnan megválasztott vezetője felkérte, hogy vállalja el a titkárság vezetését. Kéthly igent mondott. Az „őszirózsás forradalom" már a pártban is jelentősebb szerepben találja. 1919 végén beválasztották az MSZDP Központi Nőszervező Bizottságába, 1920-tól a Nőmunkás című lap munkatársa, 1926-tól a folyóirat 1938. évi betiltásáig annak felelős szerkesztője és kiadója. Rendszeresen publikált a Népszavában. 1922-ben képviselővé választották, másfél évtizeden keresztül ő volt a második női képviselő a parlamentben (az első a már 1920-ban bejutó konzervatív Slachta Margit). Parlamenti pályafutása - pártbeli karrierjéhez hasonlóan - 1948-ig tartott, amikor kizárták a szociáldemokrata pártból, s ezzel egyidejűleg eltávolították az Országgyűlés alelnöki tisztéből, megfosztották képviselői mandátumától. Vele együtt az SZDP is eltűnt a politika „sokszínű porondjáról". 1950 tavaszán az AVH letartóztatta, majd három és féléves, ítélet nélküli fogva tartás után 1954 januárjában kémkedés és államellenes tevékenység vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1954 őszén ügyét felülvizsgálták és részben a nemzetközi tiltakozások, részben a koncepciós perek Nagy Imre miniszterelnöksége idején elkezdődött felülvizsgálata következtében kiengedték, de a hatósági megfigyelést továbbra is fenntartották. A forradalom kirobbanása után az SZDP újjászervezésének egyik kezdeményezője volt, majd 1956. október 31-én a párt elnökévé választották. 397
