Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Irodalom - Corde aperto. Tanulmányok Kredics László nyolcvanadik születésnapjára
Irodalom zenetörténeti jelentősége szempontjából is gazdagon adatolt tanulmányában. A Szerző külön kitért a 17. században felvirágzott műfaj, a katolikus egyházi népénekek 18-19. századi gyűjteményeire. E gazdagság ellenére e kottatárban Liszt Ferenctől egyetlen kotta található, az Ave maris stella. Rostetter Szilveszter e négyszólamú kórusművet is részletesen elemezve Liszt vallásosságát mutatta be. A Pápai Református Gyűjtemények Könyvtára két középkori kódexet őriz. Az egyik Vergilius Georgicájának egy pontosan nem ismert provenienciával rendelkező, ősnyomtatvány- és kéziratkolligátum részeként fennmaradt két könyve, a másik pedig ifj. Pázmándy Dénes (1816-1856) adományozásának köszönhetően egy 15. századi német nyelvű imádságoskönyv (Gebetbuch/Andachtsbuch). Mezei Zsolt a hazai történetírásban kevés figyelemre méltatott reformkori, 1848-as politikus életútjára felhívva a figyelmet, munkájában a kódex részletes fizikai és tartalmi leírását adta. Gyűjtemény elemzés kapcsán rajzolódik ki a 18-20. századi művészettörténet, szakrális néprajz tárgykörébe tartozó blokk. K. Palágyi Sylvia egy balatonedericsi esettanulmányból kiindulva a veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény barokk Szentháromság szoborgyűjteményét taglalta. Összehasonlító stílus- elemzésében a trónus háttámláján található felhőkre fókuszálva, azokat tipizálva, tovább differenciálta a korábban egységesen Schmidt Ferenc Józsefnek tulajdonított alkotások alkotói körét. A Bakony és a Balaton-felvidék kálváriáit a térségben a legkorábban épültektől, a 18. század derekától, a 20. század végéig dolgozta fel levéltári (pl. egyházlátogatási jegyzőkönyvek, térképek), etnográfiai és művészettörténeti módszerek komplex alkalmazásával Márkusné Vörös Hajnalka. Míg a 18-19. században uralkodók az 5, 6, 7 stációs, domb tetején kereszttel, vagy kápolnával épült kálváriák voltak, úgy a 19. század első felében még csak ritkaságszámba menő 14 stációs kálvária (1839: Márkó) az 1870-es évektől vált általánossá, mind az új építésű (pl. Bakonyszűcs, Olaszfalu, Bakonybél), mind az átépített kálváriák esetében (pl. Gyulafirátót, Szentjakabfa). Ez a tendencia jellemezte 20. századi kálvária-építést és bővítést is (pl. Sóly). Az építési tendenciák gazdagon adatolt áttekintését követően a Szerző a kálváriák ikonográfiái programját is bemutatta, miképpen kitért azok elhelyezkedésére is. A több alkalommal tűz pusztította Nyírádon egy ilyen tragikus eseményt, az 1855. évi tűzvészt követően építettek a barokk kortól egyre népszerűbb védőszent, Szent Flórián tiszteletére kápolnát, amely 1857-re készült el. S. Laczkovits Emőke plébániai levéltári források, valamint recens vizsgálatok alapján, napjainkig követte e kápolna történetét, gondozását, bemutatta az ahhoz fűződő szertartásokat, a kápolnában található több szempontból is különleges, a vidék népi vallásosságában szokatlan kegyképeket. Elsősorban Görögországban, a Balkánon tisztelt Szent Stylianos, valamint egy olyan tűztől óvó Isten Anya kép található itt, ami egykor az Osztrák-Magyar Monarchiában egyértelműen az ortodox hívek, esetleg görög katolikusok számára készült. Míg az utóbbi képre jelenleg a tűztől történő védelem egyezése adhat magyarázatot, azt csak valószínűsíteni lehet, hogy Szent Stylianost Szent Józsefnek nézte az egykori adományozó. A világi főúri családok múltjának reprezentatív megörökítésével, illetve egyházi méltóságok tisztségviselésének szimbolikus megjelenítésével egy-egy tanul395
