Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Irodalom - Körbl, Hansdieter: Die Hofkammer und ihr ungetreuer Präsident. Eine Finanzbehörde zur Zeit Leopolds 1. Wien, Böhlau, 2009
Irodalom győri, a bányavidéki, Kanizsa elleni és báni végvidék váraiban szolgáló katonák keretlétszáma, továbbá finanszírozásuk és élelmiszerellátásuk módja! Minden ilyen napvilágra került adatot messzemenőkig értékelni kell, hiszen a magyar történetírásnak komoly pótolnivalója van a magyarországi és a horvát-szlavón végvidék 17. századi történetére vonatkozóan. Gondoljunk bele, hogy ha az udvari kamarai tanácsosoknak szánt kézikönyv ilyen nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az egyes várakban szolgáló királyi katonaság havi élelmiszeradagját ismertesse, akkor mekkora jelentősége lehetett a végvárrendszernek a Habsburg Monarchia egésze szempontjából! Az akár egy-egy zászlótartó fizetéséig lemenő jegyzék beépítése egy ilyen fontos dokumentumba rávilágít arra, hogy milyen érzékeny és roppant összetett kérdés is volt a magyarországi várakban lévő katonaság ellátása és fizetése. Körbl tehát nagy szolgálatot tett a magyar történészeknek ennek a forrásnak a kiadásával, ugyanakkor tovább növeli a kötet értékét, hogy több, az Udvari Kamara alárendeltségében működő szerv vezetőjének hivatali utasítását is hozzáférhetővé tette (udvari fizetőmester, udvari hadi fizetőmester, udvari számvevő, udvari hadi számvevő, az Élelmezési Hivatal vezetője, birodalmi fillérmester stb.). A magyar szakirodalomban - különösen az 1918 előttiben - meglehetősen gyakori, hogy úgy nevezett közjogi szemléleten keresztül közelítettek az Udvari Kamara 16-17. századi tevékenységéhez. Nem véletlen, hogy szinte kizárólag ezt az időszakot vették górcső alá, hiszen a török hódoltság miatt a magyarországi pénz-, és hadügyigazgatás gyakorlatilag elválaszthatatlan volt a Monarchia többi részének működésétől. A magyarországi végvárrendszer fenntartása, a Magyar Királyságban tartózkodó olykor nagyszámú hadsereg eltartása, felszerelése, élelmezése nem volt - és persze nem is lehetett - kizárólagosan magyar ügynek tekinthető. Óhatatlan volt tehát, hogy a bécsi székhelyű hivatalok rendszeresen beavatkozzanak a magyarországi viszonyokba, téve mindezt a magyar rendiség képviselőinek jelentős tiltakozása közepette. Az egyik ütközőpont éppen a pozsonyi székhelyű Magyar Kamara (illetve rajta keresztül a kassai székhelyű Szepesi Kamara) és a bécsi Udvari Kamara egymáshoz való viszonya. A kérdés vizsgálatához hozzátartozik még az is, hogy a Magyar Kamara illetékességi területén több olyan kamarai jövedelmet is találunk, amely a 16. század közepétől közvetlenül az Alsó-Ausztriai Kamara, majd annak 1635. évi megszüntetése után az Udvari Kamara kezelésébe tartozott (a legfontosabbat említve: az alsó-magyarországi bányavárosokban működött kamarák és a körmöd pénzverő). Jogosan felmerül tehát az igény, hogy egy ilyen nagyszabású vállalkozásánál ne csak az örökös tartományok pénzügyeire, de a magyar- országi viszonyokra is terjedjen ki a szerző figyelme. Felvetődik továbbá, hogy Hansdieter Körbl vállalkozása a magyar részről is felemlegethető igénynek vajon mennyiben volt képes megfelelni? Összességében kevésbé, hiszen a fő hangsúlyt a szerző a hivatal működésére, tisztviselőire helyezi és nem a kamara általános, - Ember Győző megfogalmazásával élve - alkotmánytörténeti viszonyaira. Sok mindent elmond a kötet magyar vonatkozásairól, hogy a felhasznált források jegyzékében egyetlen a „Hoffinanz Ungarn" sorozatból származó iratra való utalást sem találunk. Lehetséges persze az ott fellelhető információk nélkül 384
