Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Irodalom - Kriegführung und Staatsfinanzen.
Irodalom Az itt leírt rendszer azonban még nagyon sok rendi jellegzetességgel bírt. Michael Hochedlinger tanulmánya egy hosszú folyamat leírásával vázolja, hogy a harmincéves háború hogyan hatott a monarchia haderejének megszervezésére és finanszírozására. Az előzményekben részletesen bemutatja, hogy az eddigi kutatások ellenére milyen feltáratlan területei vannak a hadellátás, a hadseregszervezés, valamint a finanszírozás terén. Megállapítja, hogy a kialakult struktúra befolyással volt egy többféle belpolitikai szituációban széttagolt monarchia létrejöttére, melynek a magját alkotó tartományok (az osztrák, valamint a cseh-morva tartományok) mellett csak részben (Tirol, Vorland és a Magyar Királyság), illetve a 18. század elején még nem integrálódott országok (Itália, osztrák Németalföld) alkottak. A szerző kutatásai során rámutatott arra, hogy a harmincéves háború következtében gyökeresen átalakult éppen úgy a hadszervezetet, mint a finanszírozást: az egyes tartományok által felállított haderő rendszere mellett a katonaság emberi és állati ereje ellátásának módszere is megváltozott. Ezzel a későközépkor végén kialakult katonavállalkozók kora lejárt, a katonaság létszámának biztosítása elsősorban állami, tartományi feladattá vált. A hadsereg „államosításának" több oka is volt, de kiemelendő az, hogy a monarchia sokszor több fronton is kénytelen volt hadat viselni, így a 17. század végén, az oszmánok elleni visszafoglaló hadjáratok mintegy 80 000 fős létszáma a lengyel örökösödési háború során már 200 ezerre nőtt! Ezzel együtt a fenntartási költségek a korábbinak mintegy kilencszeresére: 1661-ben mintegy 3,6, míg 1735-ben 32 millió forint volt a katonaság éves fenntartási költsége. Az állam bevételeinek igénye így érthető módon radikálisan megnőtt, de ezt belső bevételeivel nem tudta biztosítani, így a korábbi adósságok közel egy évszázad alatt 30 millióról több mint 99 millióra duzzadtak. A Habsburg Monarchia katonai finanszírozásában az egyes tartományok szerepe kiemelkedő fontosságú volt, hiszen az ezekből várható adók jelentették a hadellátás és -finanszírozás alapját. A monarchia és az egyes tartományok viszonyát éppen ez, vagyis a pénzügyek kötötték mind inkább össze, a központi polgári igazgatás (értelemszerűen) e területen tudott a leginkább létrejönni. Szerepüket jól mutatja, hogy a magyarországi, oszmánok elleni hadszíntér finanszírozásában a 16. századtól közvetlenül vettek részt, miszerint mindegyik tartomány egy-egy főkapitányságot látott el. A tanulmánykötet következő, egyben legnagyobb egysége ezt a kérdéskört járja körül, vagyis az egyes tartományok gazdasági viszonyait, a hadifinanszírozásban betöltött szerepét vizsgálja. A tanulmányok egyben rámutatnak arra a kérdésre is, ami a magyar szakirodalomban ilyen komplexen még nem jelent meg: milyen szerepet játszottak a rendek, az egyes tartományok a monarchia egészének finanszírozásában, egyben az adópolitika milyen belpolitikai, illetve gazdaságpolitikai következményekkel járt? E kérdésekre eddig nagy időkülönbséggel igyekezett a magyar kutatás választ adni. A '80-as évekig főként azt vizsgálták, hogy a paraszti népességre milyen terhek jutottak, hogyan hathatott ez a termelőképességre, míg az utóbbi évtizedekben főként a monarchia és a helyi kamarai és katonai igazgatási szervek közötti viszony új, nem Habsburg- ellenes szemléletű vizsgálatára került sor. A Habsburg Monarchia katonai költségvetésének legfontosabb elemei az egyes tartományok voltak, hiszen a fő bevételi források, az adók innen származ373
